HitelSikerek

[Még szerkesztés és ellenőrzés alatt !!! ]

Szia! Én vagyok az utca embere, hozzád küldtek, ha te vagy a DevizaAdós! Nem tudom miért, mert szerintem nekem nincs ehhez közöm, hiszen nincs hitelem!

Sajnos ki kell hogy ábrándítsalak. Jelenleg Magyarországon megközelítőleg egymillió ilyen szerződés van, amely - a családokon keresztül - 3 millió ember életét befolyásolja. Ezen a szerződések eddig nagyjából 1500 milliárd forintot szivattyúztak ki az adósokból a bíróság előtt többszörösen semmis szerződéseken keresztül. Ez a pénz nem kerül vissza a "körforgásba". Amíg az adósok a hiteleiket törlesztik, addig azon a pénzen nem tudnak kenyeret venni, moziba járni, fodrászhoz beülni, azaz a kereslet is nagy mértékben csökken. Így például a munkahelyednek sem kell annyi mindent gyártania, mert a magyar piac azt nem veszi fel. Így akár leépítésre is sor kerülhet nálatok, mivel ha nincs kereslet akkor neked sincs munkád. Így valójában az ő problémájuk a Te problémád is egyben.

De hát aláírták a szerződést ...

Ez nem ilyen egyszerű. A magyar törvények teljes szerződési szabadságot engednek, de van pár megkötés. Egyrészt a szerződés nem lehet jogszabályba ütköző. Például, nem bízhatod meg a szomszédodat azzal, hogy valakit tegyen el láb alól, hiszen az emberölés bűncselekmény. Másrészt pedig lehetnek további kívánalmak azzal kapcsolatban, hogy az adott szerződésnek mit kell tartalmaznia. A deviza alapú hitelekre a Hitel és Pénzintézeti törvény (Hpt) és egyéb EU irányelvek és Fogyasztóvédelmi törvények vonatkozik, amelyek meghatározzák, azt, hogy egy ilyen szerződésnek milyennek kell lennie.

S mit mondanak ezek a törvények?

Szabatosan fogalmazva a fogyasztóvédelmi törvény azt mondja ki, hogy a pénzintézetnek joga van kamatot szedni, a szerződést egyoldalúan módosítani vagy eljárni az adóssal szemben, ha annak kölcsönt ad, feltéve hogy a szerződés tartalmaz minden olyan kelléket és elemet, amelyet a törvény előír.

Akkor tiszta sor! A törvény azt mondja, a bank szedhet kamatot! Akkor mi a baj?

A törvény ezt a plusz jogot a banknak csak abban az esetben garantálja, ha a szerződésben az összes kellék és elem a törvény által megkívánt részletességgel szerepel. De csak akkor. Ha a szerződés ezt nem teljesíti, úgy a törvény ezen plusz jogokat a banktól elveszi és az adóst védi a bank túlhatalmával szemben. Az ilyen eseteket a törvény a szerződés semmisségével bünteti. Azaz, ha a bank jó bank, úgy kaphat kamatot, ha visszaél a hatalmával, akkor a szerződés semmis.

Mit jelent a semmisség?

A semmisség azt jelenti, mintha az adós az aláírás pillanatában meggondolta volna magát és nem írta volna alá a papírt, hanem azt ott helyben elégette volna és kisétált volna a helyiségből. Ha a bíróság a semmisséget kimondja, akkor az eredeti állapotot kell helyreállítani.

Eredeti állapotot? Akkor vissza kell adni a lakást?

Nem. A bank csak pénzt adott, hogy te abból lakást vettél vagy sem, teljesen mindegy. Azzal a pénzzel kell elszámolni, amit a bank utalt.

Jaj de jó! Akkor ha semmis a szerződés, egy fillért sem kell a banknak fizetni?

Remélem te is érzed, hogy ez nem lenne helyes. Azt a pénzt, amit a bank átadott, vissza kell adni. Természetesen nem szabad elfelejteni azt, hogy időközben te is fizettél különböző jogcímeken pénzeket. 

Nem értem! Ez miért jó? Hiszen ha most is valamennyi frankkal tartoznék, akkor ugyanannyit kellene a banknak visszafizetni a jelenlegi árfolyamon, csak most azonnal. Mi ebben a jó az adósoknak?

Félreérted. A semmisség kimondását követően az egyetlen összeg, amivel foglalkozni kell, az a bank által ténylegesen utalt forint összeg és nem az a kitalált, "vetített", virtuális devizaösszeg, amit senki sem látott. Ebből le kell vonni azt, amit eddig az egyes jogcímeken a banknak fizettél. A maradék az, amivel tartozol. Vagy ha túlfizetésed van, akkor a bank tartozik neked.

S mi van a kamattal? Nem kellene az elmúlt időszakra kamatot fizetni?

Mivel az elmúlt időszakban rendszeresen fizettél, illetve a bank hibájából történt a szerződés semmissé nyilvánítása, ezért erre az időszakra a törvények szerint nem kell kamatot fizetni.

Ennek oka, hogy a kérdéses időszakban nem csak az adós használta a pénzt, hanem a bank is további bank műveleteket és pénzügyi ügyleteket tudott végezni a jelzálogra hivatkozva. Tehát egyik oldalról van egy bizonyos összegű pénz az adósnál, a másik oldalon pedig egy ingatlanra vonatkozó - de nagyobb értékről szóló - jelzálog található. Ha a jelzálog önálló jelzálog - mint pl az AXA sok szerződése esetében - , akkor az átruházható, azaz a bank oldaláról forgalomképes, azt szabadon adhatja, veheti, letétbe helyezheti, azon kamatot szerezhet. Emellett semmisség esetén a törlesztőrészletek gyanánt átutalt összegek után is kamatot kellene fizetnie a banknak. Ebből is látszik, hogy ha az adósnak kamatot kell fizetnie, akkor a banknak is, csak valamennyivel többet. S akkor a kártérítésről nem is beszéltünk ...

Ok, de BAR listás vagyok. Ha hirtelen nyakamba szakadna egy ilyen, akkor nem tudnék mit csinálni!

A semmisség azt is jelenti, hogy a szerződés nem jött létre, így annak jogkövetkezménye sem lehet. Ez azt is jelenti, hogy nem csak a KHR (BAR) listáról kell törölni, hanem a jelzálogot is kötelező levenni az ingatlanodról. Hiszen mindkettő a semmissé tett szerződés következménye. Hogy az új tartozásod zsebből, újabb hitelből vagy az ingatlan eladásából fogod fizetni, már a te döntésed.

Részletfizetés nincs?

Dehogynem. A Fogyasztóvédelmi törvény alapján - mivel a bank hibájából történt a semmisség kimondása - az elszámolásnál nem érhet hátrány. Így kérheted azt, hogy fennálló tartozásod az eredeti futamidőnek megfelelő időszak alatt fogod kifizetni. 

Hogyan történik ez egyébként? Mi van ha valaki perelni akar?

A legfontosabb, hogy szerezzen ügyvédet, ugyanis sok interneten keringő biankó kereset van, amelyről azt állítják, hogy csak ki kell tölteni és akkor nyert az ügy. Sajnos ez nem ennyire egyszerű és a sok próbálkozásnak a vége könnyen az lehet, hogy sokkal nehezebb vagy egyszerűen menthetetlen helyzetbe hozza magát az adós.

Bármilyen ügyvéd jó?

Nagyon vigyázni kell. Mivel sok a devizaadós és sok közülük reménytelen helyzetben van, így megszaporodtak azon ügyvédek és cégek, amelyek ebből a szorult helyzetből szeretnének tőkét kovácsolni. Soha ne vegyük igénybe olyan cég szolgáltatásait, amelyik azt ígéri, hogy mindent intéz helyettünk, cserében hozzájuk kell utalni a pénzt és a végén mindenki boldog.

Miért?

Mert a folyamat közben elveszíted a kontrollt az ingatlanod felett, jogilag is. S könnyen találhatod abban a helyzetben magad, hogy miközben hónapokat vársz arra, hogy végre kikerülj a bank karmaiból, az ingatlanodra teljesen legálisan ráígér valaki és hoppon maradsz, s a helyzetedből adódóan nem is tudsz tenni már semmit. Ott állsz majd ingatlan nélkül egy jó nagy adóssággal a nyakadban.

Tehát ügyvéd kellene nekem, bármelyik jó?

Itt is észnél kell lenni. Valaki csak smúzol két évig és hiteget, de a pereiben nem halad előre. Erre is láttunk példát. A legjobb, amit tehet, hogy a hitelsikerek.hu oldalról keresel egy ügyvédet és a közösséget megkérded, mit tud róla, illetve a netenis utánanézel. 

Ha megvan az ügyvéd, akkor rögtön indítható a per?

Ennyire ne legyél harcias még. A legelső körben az ügyvédnek át kell néznie a szerződésed. Ennek lehet egy minimális díja - mivel korábban sokszor volt, hogy elküldték a szerződéseket az ügyvédeknek, aztán a pertől mégis visszaléptek, pedig az ügyvéd idejét áldozta a szerződés átolvasására. A szerződés ismeretében az ügyvéd elmondja, hogy milyen fő hibákat talált és hogy mennyiért vállalja a peredet.

De most akkor ezek nem perelhetőek mind? Vagy miért kell átnézni?

Dehogynem, perelhetőek. Korábban az AXA-s pertársaság az ő szerződéstípusukban 76 támadási pontot írt össze, amelynek nagy része semmisségre vezet. Az ügyvédi és adósi csoportok eddig még nem találkoztak olyan deviza alapú hitelszerződéssel, amely nem vérzett volna több sebből. Ettől függetlenül egyetlen ügyvéd sem vállalhatja az ügyed a szerződésed átolvasása nélkül.

Pertársaságot mondtál? Érdemes abban menni?

Nem. Egyrészt nagyon rossz tapasztalataink vannak velük, illetve a bírók sem nagyon szeretik. Maradj az egyéni útnál!

Ez nekem így zűrös. Inkább nem perelnék. Az árfolyamgát nem megoldás?

Az árfolyamgát arra épít, hogy a magyar ember máról holnapra él. Ha ebben a hónapban húsz ezer forinttal kisebb lesz a törlesztő részlet, akkor annak örül. Az "5 év múlva", amikor a gyűjtőszámlán gyűlő pénz majd a nyakába szakad, nagyon távolinak tűnik. Így könnyen gondolhatja, hogy ez a megoldás, holott csak a szenvedését nyújtja el, hiszen ezen szerződéseket nem lehet kifizetni. Ha most úgy tűnik, hogy el fogod veszteni az ingatlanod, akkor az árfolyamgáttal is el fogod veszteni, csak pár évvel később, rengeteg havi törlesztő befizetése után.

S a bankok által felkínált adósságrendező csomagokkal mi a helyzet?

A bank eddig sem abban volt érdekelt, hogy neked jó legyen. Azt kell megértened, hogy a bank által közölt virtuális devizatartozás csak papíron létezik. A bank olyan pénzt követel, amit sosem adott oda és nem jogosult rá. Egy ilyen csomagba való belépéssel elismered, hogy a bank fiktív követelése valós. Azaz legalizálod a bank csalását. Emellett új szerződést is kötsz, amiben sok olyan elem lehet, ami hátrányos rád nézve: tartozáselismerő nyilatkozat (a fiktív devizaösszegből kiindulva), jogaidról lemondás, stb ...

Húh, akkor inkább maradok a pernél! Tegyük fel, hogy az ügyvéd azt mondta, hogy érdemes perelnem, de nincs pénzem. Mi a teendő?

Az első és legfontosabb, hogy az ügyvéded avasd be az ilyen problémáidba is. Jó ügyvédeknél lehetséges részletfizetésben megegyezni.

Ennél fontosabb azonban, hogy a perben - mivel te indítod - neked kell megelőlegezni a perilletéket. Ez a vitatott összeg (általában az utalt forint összeget) 6%-a, de maximum másfél millió forint.

Ez nagyon sok, nekem nincs ennyi pénzem!

Ilyenkor kell kérned költségmentességet, illetve illetékfeljegyzést. Ekkor vagy elengedik az illetéket, avagy felírja a bíróság és a vesztes félnek kell fizetnie. Ehhez szükséges egy kis papírmunka (önkormányzati-, adó- és munkáltatói igazolás), azonban általában meg szokták adni.

Sajnos ezt mindenképpen meg kell oldanod, viszont gondolj arra, hogy lehet, hogy ez a kis befektetés kell ahhoz, hogy ismét egyenesbe kerüljön az életed!

Mi van, ha a havi törlesztőm helyett inkább az ügyvédemet fizetem?

Megteheted, mint ahogy azt sokan most is így teszik. Viszont ilyenkor a bank - arra hivatkozva, hogy a szerződés szerintük jogszerű - elkezd pszichikailag és egyéb módokon is nyomás alá helyezni, hogy fizess. Először csak levelek jönnek, majd zaklató hívások, majd a behajtók ...

Amikor az ügyvédeddel megállapodtál, akkor ez az idő az, amikor a bank irányába be kell jelentened a semmisséget. Ezt csak te, a "fogyasztó" teheted meg. S ha eddig nem említettem volna, ezt mindenképpen tértivevényes levélben, ha van rá lehetőség, ügyvédi ellenjegyzéssel tedd meg. 

Az előbb behajtót mondtál ... csak úgy megjelenhetnek a behajtók?

Igen, megjelenhetnek. De nagyon fontos tudnod - s ezt sokan össze is keverik - hogy a behajtó nem azonos a végrehajtóval. A behajtó pár nagy darab ember, akinek semmi joga sincs arra, hogy egyáltalán a kapun belülre lépjenek. Úgy működnek, hogy több nagy szekrénynek látszó ember megjelenik az adott címen. Az ott található ember ösztönösen félni kezd és inkább mindent aláír és elfogad, csak ez a fenyegetés kerüljön ki a képből. 

Ok, de ha jön a behajtó, hogy aláírjak valamit vagy elvigye a kocsim, mit csináljak?

Még egyszer: csak érvényes és jogerős bírósági határozat birtokában lehet elvenni tőled bármit is. Ha behajtók jelennek meg nálad, akkor megkéred, hogy ott, az utcán maradjanak addig, amíg az általad kihívott rendőrjárőr nem igazolja őket és hogy mit akarnak. Behajtót nem engedsz be a telkedre, a lakásodba. Ha a kocsidat akarja elvinni, akkor azonnal feljelented a rendőrségen és megpróbálsz tanúkat szerezni.

Mi jöhet még a behajtón túl?

Amikor a bank a behajtókkal sem tud eredményt elérni, akkor általában küld 2-3 levelet arról, hogy most aztán tényleg felmondja a szerződésed. Ettől több ok miatt nem kell nagyon tartanod.

Egyrészt mivel semmiséget akarsz támadni, semmis szerződést nem lehet felmondani. (Ugye bejelentetted a semmisséget? :) )

Másrészt a bankok is nagyon jól tudják, hogy a felmondást követően már nem nagyon lehet az ügyféltől pénzt kihúzni, hiszen az ügyfél szerződésfelmondást követően már nem nagyon hajlandó havi törlesztőket utalgatni. Ezért húzzák, halasztják az időt, hátha az ügyfél csak átmenetileg nem fizet.

Harmadrészt pedig a felmondást előbb utóbb a végrehajtónak kell követnie.

Végrehajtó? Az nem olyan mint a behajtó?

Nagyon nem. Amíg a behajtókra nyugodtan rá lehet csapni az ajtót, a végrehajtót kávéval kell kínálni. Ugyanis a végrehajtó az az ember, akinek már valamilyen bírósági papírja van arról, hogy tőled vagyontárgyakat vehessen el. 

De a bank a végrehajtón keresztül elveheti a házam, autóm ...

Itt tisztában kell lenned azzal, hogy ha a bank végrehajtást ad ki ellened, akkor annak 15 napon belül ellent lehet mondanod. Ekkor a végrehajtást felfüggesztik vagy megszüntetik. Ehhez mindenképpen ügyvédre lesz szükséged. Ezért is mondtam korábban, hogy keress egy jó és megbízható ügyvédet, hogy ha esetleg ilyen helyzetbe keverednél, akkor ne akkor kelljen kapkodni ...

De ahogy láthatod, a lényeg, hogy ha a a felmondás után végrehajtásra tenné az ügyedet, akkor ugyanúgy nem jut pénzhez, hiszen  a végrehajtás megakadályozható, de pluszban a végrehajtót előre ki kell fizetnie. Sok olyan embert ismerünk, akinek évek óta fel van mondva a hitele, de a bank nem szeretne végrehajtást indítani.

Azaz?

Azaz a banknak az a célja, hogy lelki terrorral rávegyen arra, hogy fizess annyi pénzt amennyit csak tudsz, akkor is ha ők is tudják, hogy ezek nem védhető szerződések. Hadd mondjak egy példát. Korábban, ha egy adós az OTP ellen akart perelni, akkor sok ügyvéd nem vállalta, mert az OTP a legnagyobb bank és azon lehetetlen léket ütni. S látod, itt van egy másodfokú jogerős ítélet az OTP ellen.

Jó, olvastam a cikket, de oda az is oda van írva hogy az hogy egyvalaki nyert, nem jelenti azt, hogy mindenki nyert volna...

Mivel nem precedensjog van Magyarországon, minden szerződést egyedileg kell tárgyalni. Azonban ezek az ügyek nem Columbo jellegű ügyek, ahol azt kell eldönteni, hogy vajon éjszaka 200 m-ről felismerhette-e a robbantós motor színét a helyi alkesz vagy sem. A törvény itt nagyon élesen fogalmaz. Például: semmis az a szerződés, amiben nincs benne a kölcsön összege. Ezzel nem nagyon lehet sumákolni. Mert vagy benne van, vagy nincs.

Nehogymá ... még hogy nincs benne a kölcsön összege?

Meglepődtél? Pedig sok bank szerződésében még a kölcsön összege sincs benne :) De ez csak egy a rengeteg egyéb semmisségi ok közül.

De várjál ... a Kúria valami olyat mondott, hogy törekedni kell a szerződés helyreállítására. Ha egy pont rossz, akkor azért még nem kell kivágni az egész szerződést ...

Igen. A törvény szerint van részleges semmisség és semmisség. A részleges esetén az adott pontot ki kell venni a szerződésből, s ha az így módosított szerződés megáll a saját lábán, úgy érvényes lehet. A teljes semmisségnél viszont az van, hogy ha a semmisség feltétele teljesül, akkor a komplett szerződés semmis, az nem javítható. Például ha hiányzik az egyik költségelem (árfolyamrés), akkor a szerződés semmis. 

A Kúria sem mondott mást.

De akkor mit mondott a Kúria a 6/2013 jogegységiben?

Rengeteg elemzést lehet olvasni arról a döntésről. Voltaképpen azt mondta ki, hogy nem szabad olyan indokkal a semmisségnek nekiindulni, ami a bíró szubjektív mérlegelésétől függ. Az, hogy egy adott szerződés jó erkölcsbe ütközik vagy sem, nehezen mérhető és eldönthető.

A Kúria elmondta még, hogy ha csak apró hiba van a szerződésben, akkor az a részleges semmisség szabályai szerint nem eredményezi a semmisséget. Azaz egy pontosvessző hiba miatt sem lesz érvénytelen a szerződés.

Viszont a Kúria azt is kimondta, hogy amire már van törvény (Hpt például) ott nem nagyon kell mérlegelnie a bírónak, csak szimplán alkalmaznia kell a jogot. Mint ahogyan az a mostani első, másodfokú OTP elleni jogerős ítéletben is alkalmazásra került.

Várjál! Várjál! Pont itt van előttem ez a cikk. Hadd idézzek belőle: "A bank sajtóosztályától azt a választ kaptuk, hogy mivel a Fővárosi Törvényszék ítélete 2013. november 13-án született, abban nem vehették figyelembe a Kúria devizahitelekkel kapcsolatos jogegységi döntésének irányelveit, amelyek kötelező érvényűek a bíróságok számára. "Az OTP Bank a korábban hasonló téves jogi álláspont alapján született ítéletekkel egyező módon ezt a döntést is vitatja, ezért felülvizsgálati kérelemmel a Kúriához fordul" 

Erre én is hadd idézzek:

a Kúria 2013.12.16-án kelt 6/2013 JPE számú határozatából:

"A Hpt. 213. § (1) bekezdése értelmében az a)-g) pontoknak nem megfelelő tartalmú
szerződés semmis. E felsorolásban vannak olyan pontok, amelyek az egész szerződés
érvénytelenségét eredményezhetik, például, ha a szerződés tárgya, a THM mértéke, illetve a
törlesztőrészletek nagysága nincs a szerződésben rögzítve."

A Kúria kommunikációs igazgatója menjen inkább utcát sepregetni. (Nandiboy)    

Ha elolvasod, akkor láthatod hogy a nyertes per is pontosan a Hpt 213-as pontjain keresztül lett jogerős, amelyet a Kúria az ominózus jogegységi határozatában ugyanúgy megemlít, mint semmisségi okot. Így az OTP ezzel nem csinál mást, mint próbálja az időt húzni.

Miért?

Mert nem tehet mást, Jelenleg a PITEE 3.178 milliárdos közérdekű keresettel támadja meg az OTP-t 14 napon belül. Ha az OTP elismerné, hogy a szerződései egytől-egyig támadhatóak, akkor pár percen belül az árfolyama átlukasztaná a padlót.

Miről is szól ez a Hpt 213? Azon kívül, hogy a 213 prímszám?

A 213 nem prímszám, mivel a 3 és a 71 szorzata, de legalább megpróbáltad ;)

Na de térjünk vissza a törvényre. A Hpt és a megfelelő EU jogszabályok azt mondják ki, hogy a banknak lehetősége van egyoldalúan változtatni a szerződést. ha a szerződés megfelel a nagyon szigorú feltételeknek. Ha nem, akkor semmis a szerződés. Erről beszéltünk már korábban. S hogy mik ezek a feltételek?

Egy EU-konform szerződésben, minden, egyoldalú módosítást lehetővé tevő okot a nem csak hogy fel kell sorolni a szerződésben, hanem mindegyiknek meg kell felelnie a következő kritériumoknak:

1. az okra nem lehet kihatással sem a bank, sem az adós (azaz függetlennek kell lennie)

2. meg kell, hogy legyen határozva az, hogy ezen paraméter változása érték vagy százalékban hogy módosítja a szerződés valamely paraméterét (pl az elmúlt tárgyévi infláció változásának megfelelően módosul a kamat)

3. Szimmetrikusnak kell lennie, azaz, ha az adott paraméter az adósnak kedvezően változik, akkor abba az irányba is kötelező egyoldalúan módosítani a szerződést. 

4. Az adósnak hozzá kell tudnia férnie az adatokhoz, amelyekből a szerződésének változását ki tudja számolni.

5. A változásnak ténylegesen kihatással kell lennie a szerződésre.

Miért nem ilyenek ezek a szerződések?

Egyáltalán nem. Hadd idézzek egy AXA szerződésből: "3.8 Adós tudomásul veszi, hogy a Hitelező a Kölcsön ügyleti kamatlábát az egyes kamatperiódusok fordulónapján, a kezelési költség és egyéb, a hitel igénybevételével kapcsolatos díjak, jutalékok, költségek mértékét bármikor, a pénzpiaci viszonyok változásától függően jogosult egyoldalúan - külön szerződés-módosítás nélkül - megváltoztatni"

Az AXA a szerződései ezen pontjára hivatkozva módosítgatja a szerződések kamatait. Te látod azt a hatalmas különbséget, hogy mi az ami törvényileg elvárt és mi az ami megvalósult?

Kezdem érteni ...

Örülök neki.

S szerinted mi lenne a megoldás?

A legegyszerűbb az lenne, ha a bankok minden ügyfél számára a semmisségből kiindulva - ahogyan fentebb vázoltam - egy új forint szerződést ajánlanának fel. Így a havi bejövő pénz és az ügyfélkör megmaradhatna. 

Akkor miért nem ezt teszik?

Valószínű azért, mert még elég kevés per van folyamatban, így az ott elszenvedett veszteségeket még kiegyenlíti az, hogy a devizaadósok egy része még fizeti a havi törlesztőt, a banktól való félelmében. Így ameddig marginális mennyiségű a megnyert pert, azaz sokkal több pénz jön be a még fizetőktől. addig ez nem fog változni. De persze ott van a kivonulás is.

Kivonulás? Mint az oroszok?

Majdnem :) Ha körbenézel, akkor a környékbeli országokban például az AXA először a biztosítási üzletágát építette le, majd a bank része is kivonult. Magyarországon az AXA éppen mostanság próbál megszabadulni a biztosítójától, így talán nem abszurd feltételezni, hogy hasonló kivonulási folyamatok fognak itt lejátszódni, mint a környékbeli országokban. Könnyen elképzelhető, hogy csak AXA környékbeli államokhoz viszonyított nagyobb szerződésállománya az, ami késlelteti a kivonulásukat. A többi bank is hasonló cipőben járhat.

S ha kivonul, akkor mi van?

Ha perelsz, akkor az új tulajt fogod továbbperelni. A te életedben ez semmilyen nagyobb zökkenőt nem jelent.

Ha már itt tartunk, mi a helyzet a közjegyzőkkel?

Igen, ez egy fontos kérdés. A közjegyzőknek elvileg csak olyan szerződéseket szabadott volna aláírni, amelyek a hatályos jogszabályoknak megfelelnek. Ha nem felelnek meg, akkor az aláírást meg kellett volna tagadniuk. Mivel jelentősebb egzisztenciák épültek fel hála a sorozatban hitelesített szerződéseknek, talán kitalálható, hogy egyes közjegyzők miért is hunytak szemet a törvényesség felett. Jogerős pernyerés esetén az adós részéről szóba jöhet a közjegyző perbe fogása kártérítési jelleggel. Azonban a közjegyzők felelősségbiztosítása kb. 50 millió forintig nyújt védelmet, így minél előbb érdemes perelni őket.

Hmm ... mindenki sáros a buliban? Még az egyszerű banki ügyintézők is?

Mondhatjuk. A büntetőtörvénykönyv alapján ha valaki valahol alkalmazásban áll és olyan utasítást kap, amely tudvalevőleg törvényellenes, azt meg kell tagadnia. A kijelölt posztján kell maradnia, de az utasítást egyértelműen meg kell tagadnia. Ellenkező esetben - amennyiben tudomása volt a jogellenes utasításról - bűnrészesként vehet részt az alperesi oldalon.

A Btk. 373 szerint: "(1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el."

A nyertes perek nagy száma és a jogtalannak tartott kamatemelések miatt a csalás tényállása valószínűleg megállhatja a helyét. Ráadásul mivel hatalmas pénzösszegekről van szó, s évekre visszamenőlegesen, így akár az üzletszerűség, a folytatólagos, jelentős értékre való elkövetés is szóba kerülhet.

A banki ügyintézők ebben a folyamatban részt vesznek, az utasításokat nem tagadják meg, így a Btk. alapján számon kérhetőek.

Természetesen, ha perelsz, neked is személy szerint fel kell hívnod az ügyintéződ figyelmét arra, hogy amit tesz, azért vállalnia kell a felelősséget.

Ne már ... de hát a bank viszi el a balhét, olyan munkajogi szerződés kötöttek!

Jelenleg a törvény erősebb mint egy magánjogi szerződés, s emellett mindenki felelős a saját tetteiért. Ellenkező esetben a legelső példánál maradva, lehetne olyan szerződés kötni, hogy a bérgyilkos legyilkol valakit, de nem őt ítélik el, hanem egy hajléktalant. Ugyanez a helyzet a banki ügyintézőkkel: semmisséget bejelentetted, de ők továbbra sem tudják bizonyítani, hogy milyen jogalap alapján követelik a pénzedet. Viszont fenyegetnek behajtással, végrehajtással és egyebekkel.

Oh, mennem kell ... de azért még beszélünk még erről?

Persze ... ha kérdésed van, akkor kommentelj is és válaszolok ...

A novemberi másodfokú tárgyalás után még “csak” a Hpt 213 § (1) b), c) és d) pontjai alapján volt ismert az OTP kölcsönszerződésének semmissége, ám a legfrissebb hírek szerint – tegnap erről is beszámoltunk – az ítéletben az e) pont szerinti semmisséget is kimondta a bíróság.

A ma kézhez kapott írásos ítéletet az alábbi linken olvashatja minden érdeklődő (többek között az Index és az Origo figyelmébe is ajánljuk!  )

A teljes ítélet itt található meg: 

http://hitelsikerek.hu/otp-masodfok-megvan-az-itelet-is/

Gratulálunk dr Kiss-Gáll Éva ügyvédnek!

Nos, ezt nem kell bő lére ereszteni: megvan az ország első másodfokú, jogerős győzelme az OTP bank ellen. TELJES SEMMISSÉG! Ezzel kívánunk sok szerencsét a PITEE 3.178 milliárdos közérdekű keresetéhez az OTP ellen. Felkészül: az AXA.

Bővebben:www.evaugyved.hu és www.hitelsikerek.hu oldalakon találni!

Kedves Olvasóink!

Igazán jó hírrel szolgálhatunk a vasárnapi ebéd mellé, amit dr. Orgován István ügyvéd úrnak köszönhetünk!
Az UniCredit Bank életbiztosítás fedezete mellett nyújtott, szabad felhasználású kölcsönszerződését, másodfokon is semmisnek találta a bíróság.
Az elsőfokú eljárást a Hpt.213.§ (1) bekezdés c) pontja alapján találta semmisnek a bíróság és a másodfokú eljárásban a törvényszék teljes mértékben egyetértett ezzel a döntéssel.
A banki érvelésből kiragadnánk egy mondatot, mely kiválóan rámutat, hogy a bankok szerint nem kell a törvényeket betartani:
“A kölcsönszerződés megkötésekor nem volt olyan jogszabály, amely tiltotta volna az eladási és vételi árfolyam alkalmazását. Az árfolyamrés alkalmazása bevett gyakorlat volt, mértéke nem volt kirívó.“

A teljes ítélet itt olvasható:
5.Pf.22.277_2013_9_bp.körny.törv.szék_vh.megsz_semmis_Unicredit_dr.Orgován_Wm

Gratulálunk! 

A Szolnoki Járásbíróság elsőfokú ítéletében a K&H Bank Zrt. végrehajtást kérő elleni végrehajtás megszüntetési keresetét elutasította, a kölcsönszerződést érvényesnek minősítette.

A Szolnoki törvényszék mint másodfokú Bíróság, 4. Pf 20.588/2013/5. számú ítéletével, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és megszüntette a végrehajtást, mivel a szerződés semmis a Hpt. 210§ (3) bekezdés, a Hpt 213§ (1) bekezdés c) és d) pontja alapján!

Ezt a sikert a Kerekes Ügyvédi Irodának köszönhetjük!

Gratulálunk!

Ismét fogadjátok sok szeretettel leendő-miniszerelnök-jelöltünk, Nagy Imre virtuális-parlamenti felszólalását!

Tisztelt Honfitársaim, Tisztelt Képviselőtársaim, Tisztelt Ház!

Szomorúsággal tölt el az, hogy míg mi mindannyian, legyünk akár ellenzékben, akár a kormányzó párt padsorai között kedélyesen vitatkozunk a devizahiteles problémákról, magyar gyerekek éheznek és nélkülöznek ugyanezen "termék" miatt. Ez szégyen mindannyiunkra nézve, szégyen Magyarországra nézve! Ezért a következő megoldási javaslatot terjesztem elő:

Korábban olyan megoldási javaslatok kerültek elő, hogy a Kúria vagy az Alkotmánybíróság próbálja rendezni a deviza alapú hitelesek helyzetét. Bár mindkét testület irányából konkrét iránymutatást kaptunk, de egyik sem alkalmas arra, hogy az összes szerződésre vonatkozó minden lehetséges körülményt mérlegelve hozzon döntést. 

Személy szerint azt sem támogattam, hogy adófizetők pénzével tömködjünk árfolyamgátakat, mert az csak kendőzheti, ha valamilyen igazságtalanság történt. Először jogilag kell rendezni a devizahitelesek helyzetét, s utána meglátjuk, hogy kinek és hogyan lehet és kell segíteni,

Jelenlegi pozíciómban, a hatalmi ágak szétválasztása miatt, nem utasíthatom eme két testületet arra, hogy meggyorsítsák a döntéshozási eljárásukat, azonban a Kormány és a Parlament hatalmában áll, hogy az előkészítő folyamatokat felgyorsítsa, egyben segítve az ügy mielőbbi rendezését.

A mai nap megkértem a pénzügyminiszteremet, hogy minden bank gyűjtse össze az összes általuk kiadott szerződéstípust. Mivel ezen szerződések túlnyomó többségében blanketta szerződések voltak, így sok esetben a szerződéseknél csak a név és a kölcsön összege különbözik. 

Az így összegyűjtött szerződéstípusok mellé bekértem a Széchenyi Hitelszövetség, a PITEE, a Bankcsapda, illetve az ezzel foglalkozó, sikereket elért ügyvédi irodák kifogásait ezen szerződésekkel kapcsolatosan. 

Megkértem a Bankszövetséget, hogy minden egyes bank határozza meg, hogy melyik ügyfelének mely típusú szerződése van. Minden egyes banknak a honlapján kötelező azon ismérvek felsorolása, amely alapján az adós azonosíthatja, hogy a szerződésének besorolása megfelelően történt-e.

Megkértem a Kúria, a Bankszövetség és a Devizaadósok képviselőit, hogy maratoni munkában, bírósági tárgyalás jelleggel, minden egyes szerződést a jog szempontjából értelmezzenek a következő módon:

- ha a szerződéstípus semmisnek talál a Kúria, úgy az összes abba a típusba tartozó szerződés semmisnek tekintendő. Ekkor az adott banknak, amelyhez az adott típusszerződés tartozik, 30 napja van arra, hogy ügyfeleivel megegyezzen a hitelek átstruktúrálásáról: az új szerződés tőkéjét a semmisség következményeként (amit a bank adott abból kivonjuk amit az ügyfél adott, ami marad az az új tőke) határozzuk meg. Az új forint szerződés kamata BUBOR+1.5%. Az ügyfelek természetesen költségmentesen lezárhatják a szerződésüket.

- amennyiben egy szerződéstípust érvényesnek talál a Kúria, úgy az adott szerződéssel rendelkező adósok 180 napon keresztül nyújthatnak be olyan kifogási indokot, amelyet a Kúria még nem tárgyalt. A Kúria Elnökével egyeztetve kijelenthetem, hogy a Kúria vállalja, hogy az így benyújtott indokokat soron kívül megtárgyalja. Amennyiben a 180 nap érdemtelenül telik el, azaz a szerződést nem lehet jogi alapon kikezdeni, úgy az a szerződés érvényessé válik, azonban kötelező a bankoknak annak kamatát a LIBOR+1.5%-ban meghatározni.

Felkérem a kormányzó pártot, hogy segítsen ezen típusszerződések összegyűjtésében és a feladatok összehangolásában.

Felkérem az ellenzéket, hogy a folyamatot ellenőrizze, a tapasztaltakat konstruktív kritikával illesse és őrködjön a demokrácia szabályai felett!

Köszönöm a türelmüket!

Nagy Imre

leendő-miniszterelnök-jelölt

Nagy Imre társszerzőnk magánvéleménye:

(A cikk folyamatosan frissül, fejlődik)

A mai nap a Kúria meghozta azt a döntését, amelyet nagyon sokan elkeseredve vártak. A bejelentést követően az internet és a facebook felrobbant, hatalmas indulatok kavarodtak. Pedig mit csinált a kúria? Követte a törvényeket. Nézzük hogyan:

Forrás lb.hu

"1. A deviza alapú kölcsönszerződések olyan szerződések, amelyeknél az adós az adott időszakban irányadó forintkölcsönnél kedvezőbb kamatmérték mellett devizában adósodott el, amiből következően ő viseli az árfolyamváltozás hatásait."

A Kúria itt azt állapította meg, hogy az árfolyamkockázat az ügyfélé, cserébe kedvezőbb kamatokat kap. A Kúria nem mond semmit arról, hogy ezen kamatok jogosak vagy sem, vagy volt-e tényleges CHF vagy sem a szerződés mögött. Mindössze azt, hogy az árfolyamkockázatot az adós elfogadta, így arra nem hivatkozhat.

Arra, hogy a kedvezőbb kamat (emlékezzünk a CHF árfolyam mélyrepülésére) miért nem jelentkezett később, már nem ad útbaigazítást, de legalább nem teszi nem megtámadhatóvá.

2. Ez a szerződéstípus önmagában az adóst terhelő árfolyamkockázat miatt nem ütközik jogszabályba, nem ütközik nyilvánvalóan a jóerkölcsbe, nem uzsorás szerződés, nem irányul lehetetlen szolgáltatásra és nem színlelt szerződés. 

A szerződési terheknek a szerződés megkötését követő – előre nem látható – egyoldalú eltolódása az érvénytelenség körében nem értékelhető, tekintettel arra, hogy az érvénytelenségi oknak a szerződés megkötésekor kell fennállnia.

Ez az első pont folyománya. Az érvénytelenségnek a szerződés pillanatában kell fennállni. Ez utóbbi egy nagyon fontos, ugyanis a legtöbb szerződésben a konkrét kölcsönösszeg a szerződés pillanatában nem volt meghatározva. Így ez a pont egy megerősítés lehet arra vonatkozóan, hogy a szerződés pillanatában a szerződés egyik legfontosabb eleme, a kölcsön összege hiányzott: a legtöbb szerződés esetében a bankok az első törlesztési értesítővel küldték meg azt, hogy ténylegesen mennyivel is tartozik az adós.

Ha ebből a szempontból nézzük és a szerződést az aláírás pillanatában vizsgáljuk, akkor a legfontosabb elem, a kölcsön összege hiányzik a szerződés megkötése pillanatában.

A Kúria jogegységi döntésének ezen pontja alapján feltételezhető, hogy minden olyan devizaalapú szerződés, amelynél a konkrét kölcsönösszeg az első értesítővel érkezett, semmis.

3. A pénzügyi intézményt a jogszabály alapján terhelő tájékoztatási kötelezettségnek ki kellett terjednie az árfolyam változás lehetőségére és arra, hogy annak milyen hatása van a törlesztőrészletekre.

Itt megerősíti, hogy a pénzügyi intézménynek kötelessége megfelelő tájékoztatást adni. Arról nem dönt, hogy mi van akkor, ha a pénzügyi intézet olyan adatokkal vezeti félre az adóst, amivel nagyban befolyásolja a döntésben.

4. Ha a bíróság a szerződés érvénytelenségét állapítja meg, a bíróságnak elsősorban a szerződés érvényessé nyilvánítására kell törekednie, feltéve, hogy az érvénytelenség oka kiküszöbölhető.

Ez eddig is így volt. A Ptk. már nagyon régóta kimondja, hogy ha egy szerződés valamelyik pontja érvénytelenítve lesz, úgy a többi pont továbbra is érvényben marad. A bíróság a szerződéshez hozzá nem adhat, viszont a kérdéses pont törlésével a szerződést érvényessé teszi. Itt sincs új a nap alatt.

5. Ha a bíróság a fogyasztói szerződés valamely rendelkezését érvénytelennek találja, a szerződés azonban az érvénytelen rész nélkül is teljesíthető, akkor ez azt jelenti, hogy az érvénytelennek minősített kikötés nem vált ki joghatást, a szerződés azonban egyebekben változatlan feltételekkel köti a feleket.

Itt a hangsúly azon van, hogy az "érvénytelen rész nélkül is teljesíthető". Ugyanis, ha olyan elemek hiányoznak a szerződésből, amelyet a vonatkozó jogszabályok előírnak: költség, kamat, ha a szerződés egyoldalúan módosítható, akkor annak minden feltétele (ok, érték, arány, stb) akkor ezek hiányát a bírósági akarat sem fogja tudni pótolni. Ha ilyen kötelező elem hiányzik a szerződésből, vagy nem egzakt módon van megfogalmazva, akkor a szerződés - a törvények alapján is - semmis. Ez esetben a fentebbi (4)-es pont szerinti törekedéssel sem lehet érvényessé nyilvánítani.

6. Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződési feltétel mikor felel meg az átláthatóság követelményének, a jogegységi tanács a döntését az Európai Unió Bírósága előtt C-26/13. szám alatt folyamatban levő előzetes döntéshozatali eljárásban történő határozathozatalt követően fogja meghozni.

Ez a másik legfontosabb pont a Kúria mai jogegységi döntésében, ugyanis ez a legegzaktabb pont, amin a hitelsikerek.hu oldalra feltöltött nyertes perek szinte kivétel nélkül nyertek a bankok ellen. A beadványokban a Hpt 213-on keresztül az 13/93EK törvényre történik hivatkozás, amely ezt a kérdéskört teljes mélységében elemzi.

A Kúria itt nem csinált mást, hanem a kérdést - talán jogharmonizációs anomália miatt - rögtön az európai bíróság irányába tette, amely a megfelelős EU direktívák alapján elég jól szabályozza, hogy egy bank mely nagyon meghatározott esetekben élhet az egyoldalú módosítás jogával.

A kihelyezés másik oka lehet, hogy ezzel a politikai nyomást leveszi a Kúriáról, hiszen a beadott perek nagy részénél előkerül a 13/93EK. Így ezen áthelyezéssel voltaképpen a egy európai irányelvre vonatkozó kérdést ad át az európai bíróságnak.

7. A bírói szerződésmódosítás arra szolgáló jogi eszköz, hogy egy-egy konkrét szerződés esetében orvosolja a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötés után bekövetkezett körülményváltozások valamelyik fél lényeges jogos érdekét sértő hatását. Nem alkalmas jogi eszköz azonban arra, hogy társadalmi méretű gazdasági változásoknak azonos típusú szerződések nagy tömegét hasonlóan – csak az egyik fél számára hátrányosan – érintő következményeit orvosolja. Ha ezeket a hátrányos következményeket a jogalkotó bizonyos körben jogszabállyal rendezte, a jogalkotói beavatkozás e körben az egyedi bírói mérlegelést kizárja.

Ez egyértelmű. Minden egyes szerződést egyedileg kell vizsgálni.

Összegezve

A Kúria mai döntésével az erősen szubjektív támadási felületeket (jó erkölcsbe ütközés, stb), illetve az önmagukban nem fajsúlyos kisebb hibákat kivonta a perelhető hibák halmazából.

A döntés megerősítette azt, hogy a szerződésnek az aláírás pillanatában komplettnek és kompaktnak kell lennie, amennyiben az aláírás pillanatában bármely lényeges elem hiányzik, úgy a szerződés semmis.

Emellett az egyoldalú kamatemelés kérdését azon szervezet bírósági ágához továbbította, amelynek a jogalkotói hatalmi ága az ezzel kapcsolatos Fogyasztóvédelmi törvényt megalkotta, s abban az egyoldalú módosítást már 20 évvel ezelőtt szabályozta. 

Mivel a deviza alapú hiteles perek első, másodfok, Kúria lépcsőket elhagyva az Európai Bíróságon kötnének ki, ezért a 6-os ponttal a Kúria kvázi jogharmonizációt végez. Így, innentől kezdve, ha valaki másodfokig eljut, akkor tudja, hogy a Kúria és az EU bíróság az ő ügyét, a saját szerződése alapján hogy ítélné meg. Ezzel csökkenti mind a Kúria elé kerülő egyedi perek számát, illetve ezen szerződések az egyoldalú kamatváltoztatás miatt nem kerülhetnek ki az EU bíróságra azon az alapon, hogy hátha az máshogy dönt, ugyanis várhatóan a Kúria és az EU bíróság álláspontja a 6-os kérdésben meg fog egyezni. Ez rengeteg időt és pénzt spórol meg a mind az adósoknak, mind a Kúriának és a problémát a határokon belül tartja.

A Kúria a devizaalapú kérdéskört ezzel a jogegységi döntéssel nagy mértékben redukálta. Voltaképpen egy "torpedó" táblázatot lehet létrehozni (azaz, ha valamelyik kérdésre passzol a válasz, akkor a szerződés talált, süllyedt!)

- benne van a szerződés konkrét összege a szerződésben? Ha nem, akkor semmis.

- benne van a szerződésben .... stb.

Így a bíróságok munkája az egyes szerződések könnyen ellenőrizhetővé válnak, hiszen csak egy "van benne - nincs benne" listát kell átfuttatni a szerződésen. A bankoknak - amelyek ilyen szerződéssel rendelkeznek - értelmezniük kell, hogy az ő szerződéstípusaik ezen listán fennragadnak-e vagy sem. Ha igen, akkor javallott nekik a megfelelő lépéseket megtenni, mert ezen lista alapján futószalagon lehet nyerni ellenük a pereket, s ilyenkor a perköltség is a bank nyakába hullik.

Ok, de akkor melyik szerződés nem semmis?

Az a szerződés nem semmis, amelyik az aláírása pillanatában tartalmazta az összes szükséges paramétert (kölcsönösszeg, futamidő, stb), illetve ha egyoldalúan módosítható, akkor megfelelt a később elbírálásra kerülő 6-os pont követelményeinek. Kimondhatjuk: csak a teljesen EU konform szerződések maradnak meg.

Melyik szerződés semmis?

Az, amelyiknél a konkrét összeg csak később került meghatározásra, illetve amelyiknél az egyoldalú kamatemelés követelményei nem teljesülnek. Kimondható: a maszatolt szerződések mennek az enyészetbe.

Jó, de a bankok azt mondják, hogy a perek 80%-ban ők nyernek!

Igen, ezt mondják, Azonban eddig egyetlen bank sem tárta nyilvánosság elé az általa megnyert pereket. A hitelsikerek.hu oldalon ott van minden ítélet. Mit tudjuk bizonyítani, a bankok pedig egyelőre a messziről jött ember nagyobb médiahátszéllel azt tudja elhitetni, amit akar ...

Tisztelt Kúria!

A Pénzügyi Szervezetek Lakossági Figyelője Egyesület (PSZLF) képviseletében tájékoztatom Önöket az Egyesület e területen működő, a folyamatban lévő perekben nagy gyakorlatot szerzett jogi szakértői által a Kúria Polgári Kollégiumának kollégiumvezetője által a jogegységi eljárás lefolytatása iránti indítványában felvetett kérdésekre vonatkozóan adott válaszokról.

1. Mi a deviza alapú kölcsön tartalma (a deviza alapú kölcsön: deviza kölcsön vagy forint kölcsön-e)?

Ez alapvetően nem jogi, hanem közgazdasági, pénzügyi kérdés. Ami jogi szempontból fontos, az az, hogy elválik, és egymástól megkülönböztetendő a hitelszerződés és a kölcsönszerződés. Lehetséges, hogy a szerződésben szerepel egy deviza-hitelkeret, de a kölcsön minden esetben forintkölcsön, ez a kölcsönszerződés tárgya!
A bank bizonyítási terhe az, hogy az adott hitelszerződés mögött volt-e deviza, és az hozzárendelhető-e az adott kölcsönszerződéshez, illetve, hogy ezen a devizaösszegen az adós tulajdonjogot szerzett-e, vagy sem.

Ennek azért van jelentősége, mert kölcsön esetén aki amit kapott, ugyanabból, ugyanannyit ad vissza, hiszen a pénz helyettesíthető eszköz. A Ptk 523.§. (1) bekezdése és annak miniszteri indoklása is azt az álláspontot képviseli, hogy a kölcsön tárgya az, amely felett a kölcsönvevő tulajdonjogot szerez (BH 2002/37). Az adósok döntő többségükben Ft-ot kaptak, soha nem szereztek tulajdont devizaösszegen, így Ft-ot kell visszaadniuk is.

A THM számítási módja is jelzi, hogy Ft vagy devizakölcsönről van szó. Ha a teljesítés külföldi devizában történt, akkor a THM-et is ebben kell kiszámolni. Amennyibenforintfizetések alapján számolták ki a THM-et, akkor fogalmilag kizárt, hogy az adott szerződés devizakölcsön legyen, mivel, ha devizakölcsön lenne, akkor a vonatkozó jogszabály alapján a THM-et is devizában kellene meghatározni.

Ha a szerződés utal a vételi/eladási árfolyamra, akkor egyértelműen forintkölcsönről beszélhetünk, hiszen a devizakölcsönnek nem értelmezhető a vételi és eladási árfolyama. Ha devizát kap az adós és abban is teljesít, akkor a vételi és eladási árfolyam nem értelmezhető, hiszen ugyanabban a pénznemben történik a teljesítés, az átváltás fel sem merül.

Ha a forintkölcsönt deviza alapon tartják nyilván, akkor a tartozás összegét devizában is meg kellene határozni a szerződésben a fajlagosság követelményeinek megfelelően (összeg + devizanem).

A jelenlegi gyakorlat szerint a bankok értelmezésében nem a forint van devizában, hanema deviza van forintban nyilvántartva, de ez a szerződésekből nem derül ki. A szerződések helyes értelmezése szerint – ha a forintösszeget tartjuk nyilván devizában, akkor – a forint gyengülésével (az árfolyam növekedésével) a devizaösszeg csökkenne, de a bankok nem ezt az egyébként követendő nyilvántartási metódust folytatják.

Itt megjegyzendő, hogy a bankok általi deviza alapú nyilvántartás nem a felek közötti jogokat vagy kötelezettségeket keletkeztető kétoldalú kötelem, abból nem következik szolgáltatási vagy ellenszolgáltatási kötelezettség, hanem a bank által vezetett belső adminisztrációs eszköz, melyre az adósnak nincs sem rálátása, sem befolyása.

A teljeshiteldíj-mutató meghatározásáról, számításáról és közzétételéről szóló 83/2010. (III.25.) Korm. r. 2.§.(1) bek. 2. pontja határozta meg – nyilvánvalóan a múlt tapasztalatai, a gyakorlat elemzése alapján – először a devizahitel és a deviza alapú hitel fogalmát: eszerint a deviza alapú hitel devizában nyilvántartott, de forintban folyósított vagy törlesztett hitel, míg a devizahitel forinttól eltérő pénznemben folyósított, és törlesztett hitel.
Tény, hogy az adósoknak Ft-ra volt szükségük, a kölcsön összegét a pénzintézet ezért Ft-ban is folyósította a számukra, a törlesztések is Ft-ban történtek.

A deviza alapú hitel esetében a kölcsön összege ezért nem deviza, mivel nem devizát folyósított a bank az adós számára, hanem Ft-összeg. A Ptk. 523.§(1) bekezdése alapján a kölcsön mint jogügylet fő tartalmi eleme, hogy a kölcsönadó meghatározott pénzösszeget (Ft-összeg) bocsát az adós rendelkezésére, amelyet (Ft-összeget) az adós köteles visszafizetni.

Mivel a kölcsön tárgya így nem vitathatóan, a jogszabályi definíció alapján a Ft-összeg, a szerződésben ennek összegét kellett volna meghatározni ahhoz, hogy a szerződés tárgya pontosan meghatározott legyen.

2. A deviza alapú kölcsön konstrukciója alapján megkötött szerződések érvényes vagy érvénytelen szerződések-e (vagyis ütköznek-e jogszabályba, nyilvánvalóan jóerkölcsbe, tisztességtelen szerződések-e, uzsorás szerződések-e, illetve szenvednek-e akarati hibában, vagyis színleltek-e, illetve megtévesztés, tévedés folytán kötött szerződések-e)?

A kérdés ily módon nem eldönthető, az eljáró bíróságnak e kérdés eldöntéséhez minden szerződést egyedileg kell megvizsgálnia.

Általánosságban fogalmazva, a deviza alapú kölcsön olyan pénzügyi termék, amely a szerencse-elemet beemeli a jogviszonyba azáltal, hogy két ismeretlen, az árfolyam és a kamat változásának – bevallottan előre megjósolhatatlan – terhét tisztességtelenül,egyoldalúan a fogyasztóra helyezi. A deviza alapú kölcsön emiatt a prudens banki működés megcsúfolása, amely az egyik szerződő felet képtelenné teszi arra, hogy a szerződéskötéskor felmérje, valójában mire is vállalkozik, mennyit kell a kölcsön után visszafizetnie, ezért teljes mértékben kiszolgáltatja az információs előnyt élvező másik fél, a kölcsönt nyújtó számára. Állásfoglalást igényel az a kérdés is, hogy egy beláthatatlan, előre felbecsülhetetlen kockázatot rá lehet-e terhelni a nem szakértő fogyasztóra.

Mindezek miatt általánosságban a deviza alapú kölcsön a kérdésben felvetett valamennyi érvénytelenségi ok jellemzőit magán viseli, azzal, hogy ezek közül az adott szerződés egyedi vizsgálata alapján eldönthető csak az, hogy melyik semmisségi ok a domináns, melyik érvénytelenségi ok tényállási elemei valósulnak meg a legteljesebb módon.

A szerződések jogszerűségének hiánya minden jogérzékkel rendelkező polgár számára utólag vált nyilvánvalóvá.

A társadalom értékítélete szerint az uralkodó bírói nézettel szemben egyértelműen jóerkölcsbe ütközik az, hogy a kamatot és minden egyéb díjat, belföldön Ft-ban felmerülő költséget (pl. a Magyarországon felmerülő banki működési vagy egyéb költségeket, a gépjárműfinanszírozási szerződéseknél még a Casco biztosítás díját is!) devizában számolják fel a fogyasztó felé a hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások. Igaz, hogy az ún. „deviza alapú kölcsön” a kínált feltételek mellett elfogadott, népszerű és keresett volt, de az a folyósításkor még fel nem ismert tény, hogy az összes kockázatot az egyik fél vállalja, a másik fél pedig semmit, nem egyezik a társadalom értékítéletével. Az, hogy egy adott időpillanatban a társadalom még tömegesen nem ismeri fel, hogy egy jelenség súlyosan veszélyezteti a működését, hosszú távú túlélését, még nem legitimálhatja a jelenséget, még az sem, ha az az adott pillanatban társadalmi helyesléssel találkozik (példa: náci Németország népessége által támogatott fajvédő lépések ma már nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközőeknek minősülnek). A széles körű elfogadottság az információs aszimmetriából eredt: nem tudta a laikus fogyasztói tömeg, hogy a magas forintkamatokkal versengő alacsony deviza alapú kamatoknak mi az ára és a kockázata.

A legfontosabb kérdés itt az, hogy kellékhiányos, vagy alaki hibában, akarati hibában szenved-e a szerződés, ugyanis ezek a hibák kizárják pl. az érvényessé nyilvánítást.

3. A pénzügyi intézményt milyen jellegű tájékoztatási kötelezettség terhelte a szerződés megkötésekor, annak esetleges elmulasztása milyen jogkövetkezménnyel jár?

A pénzügyi intézménynek a fogyasztót olyan mélységben kellett volna tájékoztatnia az ügyletről, hogy az meg tudja becsülni, a hosszú futamidő alatt reálisan képes-e a törlesztésre, van-e tartalék a változások fedezésére a családi költségvetésben, milyen valószínűsíthető változás milyen következményekkel járhat majd. Ehhez képest: „Adok annyi forintot, amennyit kértél, majd megmondom, hány svájci frank ez, majd azt is megmondom, hogy mennyit fizess havonta, aztán majd szólok, ha elég.” – leegyszerűsítve ezzel a mondattal volna leírható a banki deviza alapú kölcsönszerződések többsége mint konstrukció, a fogyasztó szemszögéből nézve. Ennek következtében az ügyfélnek fogalma sem volt arról, hogy milyen terheket vállal. Az információs aszimmetria miatt a fogyasztó szerződéskötéskor valójában nem volt döntési helyzetben. A kölcsönszerződések esetében fogyasztási szerződésekről van szó, ahol az egyik fél egy professzionális intézmény, hatalmas infrastruktúrával, a másik pedig a hozzá nem értő, laikus fogyasztó, aki még csak kellő ismeretekkel sem rendelkezett (Euribor, Libor fogalma, hozzáférhetősége, árfolyamtrendek, stb).

A bank szakmai felelőssége a kölcsönjogviszonyban az, hogy hosszú távon is teljesíthető, megfelelő minőségű pénzügyi terméket szolgáltasson.

A deviza alapon nyilvántartott kölcsönről mára már egyértelműen és tömegesen kiderült, hogy az nem ilyen termék, mert az árfolyam- és a kamatkockázat együttes hatása azt eredményezi, hogy soha, egyetlen időpillanatban sem megmondható, mennyivel is tartozik még az adós a jogviszony lejártáig a kölcsönszerződés alapján. Ha viszont az ügyfélnek köze van ahhoz, hogy a bank milyen háttérműveletekkel teremti meg saját forrásait, mert annak terheit (saját üzemi működése kockázatát) átháríthatja rá a hitelező, akkor nem kölcsönszerződésről, hanem befektetési szerződésről beszélhetünk.

A felek a szerződés teljesítése során ellenérdekeltek: a bank a forint gyengülésében, a fogyasztó pedig annak erősödésében érdekelt, emiatt ez a konstrukció tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősül. A fogyasztónak semmi köze a bank forrásfinanszírozásához, hisz abba nincs beleszólása, arra nincs rálátása, az banktitoknak minősül, az normál banküzemi körülmények között nyilvánvalóan a bank rendes üzleti kockázata körébe tartozik, ennek ellenére a deviza alapú szerződésekben a kartell-szerűen együtt mozgó pénzügyi szolgáltatói rendszer ezt a kockázatot is a fogyasztóra helyezte, amit az e paradigmát sulykoló bankrendszer véleményformáló nyomása miatt a banki ügyekben járatlan bírói kar magától értetődő adósi kötelezettségvállalásként elfogadott.

A Ptk. 205.§. (3) bekezdésében megfogalmazott, a felek egymás érdekeinek kölcsönös figyelembevételére vonatkozó kötelezettség emiatt nem érvényesülhetett.

A kockázatfeltárás nem volt valós, ezek valós kockázatelemzést nem tartalmaztak, a céljuk a jogszabályi előírásnak való formális megfelelés volt. Bevett üzleti gyakorlat volt az, hogy a banki ügyintézők legfeljebb 10-15%-os lehetséges, maximális árfolyamváltozásról tájékoztatták az ügyfeleket, az MNB által 2002-2008 között alkalmazott intervenciós árfolyamsáv gyakorlati tapasztalatai alapján. E körben joggal elvárható lett volna, hogy a fogyasztó megismerhesse a forint árfolyam alakulásának korábbi trendjét – hosszú távú kölcsön esetén hosszú távú visszamenőleges adatok alapján –, illetve elmagyarázzák neki azt is, hogy milyen gazdasági mutatók, összefüggések vannak hatással akár a kamatok (beleértve a jegybanki alapkamat), akár a forint árfolyamának a változására, illetve azt a közgazdasági összefüggést is, amely a kamatswap lehetőségét megteremtette, és amellyel csak rövid távú, kockázatos ügyletek esetén szokás élni, mivel közgazdasági törvényszerűség, hogy a kamat-különbözeti nyereséget hosszabb távon szükségszerűen elviszi az árfolyam-különbözet – ezt 2002-2008 között épp az intervenciós árfolyamsáv fenntartása akadályozta meg.

Fenti ismeretek hiányában a laikus fogyasztó nem volt, nem is lehetett tisztában a valós kockázatokkal, így az sem eldönthető, hogy vajon megkötötte-e volna a szerződést, ha ismeri a valós kockázatokat. A tájékoztatás elmulasztása felveti a szerződés létrejöttének a kérdését, azt, hogy vajon ugyanarra irányult-e a felek szerződési akarata, meg volt-e köztük a konszenzus.

A hitelező a szerződéskötéskor nem hívta fel az adós figyelmét arra, hogy az utóbb ténylegesen beigazolódottan létező kockázatokat vállalja fel a szerződés megkötésével, azaz, hogy a hitelfelvevő részére lényeges paraméterek, a felvett kölcsön Ft-összege is változhat, nem csupán a törlesztőrészletek mértéke, ha az árfolyam változik, illetve, ha a kamat változik. E kockázatokra vonatkozóan eddig soha, sehol nem hangzott el semmiféle tájékoztatás a pénzintézetek részéről, erre a kockázatfeltáró nyilatkozat alkalmatlan.

Az ügyfél szempontjából tökéletesen érdektelen, hogy milyen forrásból jut hozzá a banktól az általa igényelt Ft-kölcsönhöz. Ami az ügyfelet érdekli, az az, hogy e kölcsön visszafizetése milyen terheket ró rá, annak felvételét megengedheti-e magának. Az ügyletkötéskor az ügyfél a saját jövedelmi viszonyait veti össze a bank ajánlatával, emellett – elvileg – a bank is végez kockázatfelmérést, hitelképességi vizsgálatot az ügyfél tekintetében, így születik meg a hosszú távú jogviszony.

Alapkérdés, hogy a fogyasztó által meg nem ismerhető mélységű kockázatok áthárítására, mintegy biankó kötelezettség-vállalásra érvényesen kötelezhető-e a fogyasztó? Mi köze a fogyasztónak ahhoz, hogy a bank milyen pénzpiaci műveleteket végez a saját tevékenysége során? Mi köze a fogyasztónak ahhoz, hogy a bank rövid távú forrásokkal finanszíroz hosszú távú hiteleket? Ehhez akkor lenne köze, ha erre szerződtek volna a felek, ezeket a kockázatokat megismerhette volna, és ennek alapján azt felelősen bevállalhatta volna az adós.

A deviza alapú hitelezés olyan, a pénzintézeti szektor által teremtett, és általa miszticizált paradigma, amelyet kellő mélységű ismeret híján, és a polgári jogi alapelvek alkalmazása felett a jelenség tömegessége miatti átsiklás (csak nem tévedhet az egész bankrendszer egyszerre?) révén a bíróságok nem ismertek fel a kellő mélységben eddig. A deviza alapú hitelezés csak a problémakör teljesen konzekvens, polgári jogi alapelveken (a felek mellérendeltsége, a felek ügyleti akaratának vizsgálata, az akaratnyilatkozat egyezése, az ügyleti akarat bírói pótlásának kizártsága, stb.) nyugvó végiggondolása esetén oldható fel, egyébként szükségszerűen csak félmegoldás, féligazság születhet, ami viszont alkalmatlan a helyzet oki kezelésére.

A bíróságok jelentős része a „pacta sunt servanda” elve alapján állva véli úgy, hogy az adóst senki nem kényszerítette a kölcsön felvételére, a szerződés aláírására, mindenki felelős a saját tetteiért, így, ha bevállalta az adós a Ft-hitelez képest magasabb kockázatú, de a szerződéskötéskor kisebb törlesztési terhet ígérő deviza alapú konstrukciót, akkor azt is vállalnia kell, hogy várakozása nem volt megalapozott, aminek következménye a Ft-ban kifejezett törlesztési kötelezettségének, és tőketartozásának két-háromszorosára történt növekedése, a fedezeti ingatlan vagy jármű értékének a hátralék mértéke alá csökkenése.

Ezzel szemben áll az a felfogás, hogy a jog feladata a társadalom működőképességének a hosszú távú fenntartása, a diszfunkciók normatív alapú kiküszöbölése. A jog e felfogás szerint – mely szemben áll az előzővel – nemcsak normák összessége, melyeket csupán mechanikusan alkalmaznia kell a bíróságnak, jogot, és nem igazságot szolgáltatva, hanem annak társadalmi rendeltetésével, az alkotmányos és az általános körben alkalmazandó, életviszonyok alapjait meghatározó jogi normák keretei között, a közjó érdekében való szabad bírói értelmezés alapján, a társadalmi felelősségre is tekintettel kell az igazságszolgáltatásnak működnie, azaz a „clausula rebus sic stantibus” elve az erősebb. Egyesületünk ez utóbbi felfogást támogatja.

4. Milyen jogi lehetőségei vannak a bíróságoknak arra, hogy a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötés után bekövetkezett körülményváltozások valamelyik szerződő fél lényeges jogos érdekét sértő hatását orvosolják?

A Ptk. 241.§-a alapján a bíróságnak lehetősége van az érvényes szerződés módosítására, ha a kereseti kérelem erre irányul. Annak, hogy ez milyen módon történhet, számtalan módja lehet. Az egyik a kamat csökkentése, vagy akár a csak 2011 óta definiált kamat jellegű kezelési költség nevű elem eltüntetése, mivel az Hpt-ben meghatározott definíciónak nem felel meg.

5. Amennyiben a deviza alapú kölcsönszerződések bármely okból érvénytelenek, az érvénytelenség törvényi jogkövetkezményei (érvényessé nyilvánítás, eredeti állapot helyreállítása, hatályossá nyilvánítás) közül a bíróság bármelyiket alkalmazhatja-e, illetve melyik jogkövetkezményt mikor indokolt alkalmaznia?

A bíróság nem alkalmazhat olyan jogkövetkezményt, amely a fogyasztó érdekeivel ellentétes (Alaptörvény M cikk.) Semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni a Hpt. 213. § (3) bekezdése alapján. Ha a fogyasztó a szerződés teljes semmisségére hivatkozik, akkor az érvényessé nyilvánítás értelemszerűen ellentétes a fogyasztó érdekeivel, ennek alkalmazása a jogalkotó szándékával sem egyeztethető össze, mert az Alaptörvény M cikkének és 28. cikkének együttes értelmezéséből ez következik. Ha az érvénytelen szerződéseket a bíróságok érvényessé nyilváníthatják, akkor azzal nemcsak a jogalkotó szándékát húznák keresztül, hanem közvetett módon törvényi szabályozást változtatnának meg, mely értelemszerűen kizárt. Megszűnt (pl. felmondott, végtörlesztett, stb) szerződés esetén fogalmilag kizárt az érvényessé nyilvánítás mint jogkövetkezmény. Mivel a Hpt-ben a semmisséget imperatív közjogi norma írja elő, akkor az érvényessé nyilvánítással a bíró felülírná a kógens szabályokat, és a fél ügyleti akaratát pótolná, annak mérlegelése nélkül, hogy a fogyasztó a hiányzó információ birtokában megkötötte-e volna a szerződést..

A Hpt. 213.§ (1) bekezdése részletesen meghatározza a szerződés lényeges tartalmi elemeit, így az ennek meg nem felelő szerződések a Ptk. 200.§.(2) bekezdése és a 217.§ (1) bekezdése alapján is érvénytelenek, mert semmisek.

Ugyanezen ok miatt a Hpt. 213.§ szerinti semmisség esetén kizárt a szerződés érvényessé nyilvánítása a jövőre nézve! Amennyiben a szerződés érvényessé nyilvánítható, a Hpt. 213.§ fogyasztóvédelmi funkciója tökéletesen kiüresedik, az ilyen irányú döntés üzenete az volna, hogy a pénzintézetek bármilyen hiányos tartalmú megállapodást megköthettek az adósokkal, gyakorlatilag semmiről nem volt szükséges a fogyasztót tájékoztatni, a hiányzó elemeket végső esetben majd a bíróság beemeli a szerződésbe! Ez az értelmezés tökéletesen ellentétes lenne az Alaptörvény M cikkének (2) bekezdésével, mely szerint „Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.” Valamint a 28. cikkel, mely szerint „Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.”

A kellékhiányos, vagy alaki hibában, akarati hibában szenvedő szerződés esetén ezek a hibák kizárják az érvényessé nyilvánítás lehetőségét.

A Hpt 213. §(1) bek. minden pontja a Ptk 205. § (2) bek. szerinti szerződéses akarat értelmezésének körébe tartozik, és mint ilyen, a bíróság által utólag nem kiküszöbölhető érvénytelenségi ok. Összefoglalva tehát: a bíróság csak a szerződés hatályossá nyilvánítását, illetve az eredeti állapot helyreállítását alkalmazhatja jogkövetkezményként.

A jogkövetkezmény alkalmazásánál a bíróságoknak figyelemmel kell lenniük arra a szinte minden esetben fennálló tényre, miszerint mind a hatályossá nyilvánításból, mind az eredeti állapot helyreállításából fakadó elszámolás a ténylegesen, tehát kizárólag Ft-ban történt szolgáltatások és ellenszolgáltatások alapján lehetséges, a valós teljesítéseket függetlenítve az érvénytelen szerződésen alapuló banki, deviza alapú nyilvántartástól

A végtörlesztett és felmondott (akár végrehajtás alatt álló) szerződések esetén kizárólag a Ptk 237. § (1) mondata szerinti hatályossá nyilvánítás merülhet fel jogkövetkezményként. A hatályossá nyilvánítás körében kiemelendő ezen jogintézmény körében az ahhoz fűzött, a Ptk. Kommentárból idézett alábbi fontos szempont:

„Ha az eredeti állapotot nem lehet helyreállítani, a szerződés nem válik érvényessé, de visszamenőleges felszámolására nem kerül sor; tudomásul kell venni azt, ami megtörtént, és ennek megfelelően kell rendezni a felek vitáját. A megtörténtek tudomásulvétele nem eredményez azonban azonos helyzetet azzal, ami a szerződés érvényessége esetén keletkezett volna. Nem áll be mindaz a joghatás, ami az érvényes szerződéshez fűződne.

A bíróság az érvénytelen szerződést nem kényszeríttetheti ki, nem nyújthat segítséget olyan megállapodások végrehajtásához, amelyektől a jogszabály a joghatásokat megtagadja (ti. érvénytelen szerződés).”

6. Az egyes lehetséges érvénytelenségi okok az egész szerződés érvénytelenségét, avagy részleges érvénytelenséget (az adott szerződési feltétel érvénytelenségét) eredményezik-e? Hogyan vonhatók le a részleges érvénytelenség jogkövetkezményei?

A részleges érvénytelenség kizárólag a Ptk. 209.§., 209/A. §, 228.§.(3) bekezdése mint érvénytelenségi ok tekintetében fordulhat elő, minden más érvénytelenségi ok esetén az egész szerződés megdől. A perekben leggyakoribb érvénytelenségi ok a Hpt. 213. §. (1) bekezdésének a sérelme, mely – lévén fogyasztóvédelmi rendelkezés – a szerződés teljes semmisségét eredményezi a jogsértés következményként. A Hpt. 213. §-a irányadó minden 2010 májusa előtt megkötött szerződésre, arra is tekintettel, hogy az érvénytelenségnek a szerződéskötés pillanatában kellett fennállnia. A részleges érvénytelenség jogkövetkezménye, hogy az adott érvénytelen rendelkezést a szerződés teljesítése során figyelmen kívül kell hagyni.

7. Az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződési feltétel mikor felel meg az átláthatóság követelményeinek (csak akkor, ha az adós fogyasztó maga is ki tudja számolni, hogy a kamat, a költség és a díj milyen arányú emelését tették lehetővé az időközben bekövetkezett változások, avagy elégséges, ha maga az oklista átlátható és az egyoldalú szerződésmódosítások körében vizsgálható, hogy a módosításra a ténylegesség, az arányosság és szimmetria elvének betartásával került-e sor)?

A kérdést a 2/2012 (XII.10) PK vélemény már részletesen megválaszolta. Az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő szerződési feltétel természetesen csak akkor felel meg az átláthatóság követelményeinek, ha a fogyasztó a szerződésben rögzített adatokból ki tudja számolni az egyoldalú módosítás okának bekövetkezte esetén a hiteldíj megváltozásának mértékét. Ez a feltételrendszer a szerződés lényeges feltétele, melyben a feleknek írásban meg kellet volna állapodniuk, rögzítve az egyes feltételek kiindulási értékét és a számítás módját is.

A Hpt. alapján egyértelműen szabályozni kellett volna, hogy melyek az egyoldalú hiteldíjváltoztatás feltételei, vagy egyértelműen utalnia kellett volna a bankoknak a szerződésekben arra, ha valamely változtatásra alapot adó ok, és ennél fogva az ebből fakadó hiteldíjemelés előre nem kalkulálható.

Egy olyan szerződés, amelyben az egyik fél saját elhatározása, és nem a felektől független kritériumok alapján módosíthatja a szerződést, az nem felel meg sem az európai jognak sem a nemzetközi gyakorlatnak.

Tekintettel a bankok által alkalmazott általános, minden konkrétumot nélkülöző „ok-listákra” (Pl.: pénzpiaci helyzet változása) és arra, hogy a kamatváltoztatás képletét egyetlen szerződés sem tartalmazza, az ok-listák átláthatósága nem állapítható meg, ugyanakkor mivel fogyasztóvédelmi rendelkezésről van szó, a fogyasztót a hosszú távú szerződés aláírásakor olyan helyzetbe kell hozni, hogy előre mérlegelni tudja, mikor, milyen feltételek bekövetkezése esetén milyen mértékben kerül sor további terhek áthárítására!

A hiteldíj-változtatás képlete akkor volna megfelelő, ha egyértelműen meghatározná, hogy mely, a változtatás alapjául szolgáló körülmény milyen mértékű, és milyen irányú, milyen időtávú változása az adott szerződésnek milyen mértékű változtatását eredményezi, milyen időtávon, ide értve természetesen azt is, hogy az egyes változó feltételek kiindulási értékét a szerződésben is rögzíteni kellett volna, hiszen a változás csak ennek ismeretében értelmezhető.

A banki szerződések nem számoltak azzal a megfoghatatlan, és ezért nem is szabályozott jelenséggel, miszerint a változásra okot adható körülmények különféle mértékű és irányú változása esetén milyen időtávon, mi a teendő az adott egyedi szerződés hiteldíjával.

Akciós kamat esetén fel kellett volna tüntetni az aktuális, nem akciós kamatot is, melynek a szerződésben való fel nem tüntetését nem pótolja a bankok által előszeretettel hivatkozott Hirdetményben szereplő kamat. Több jogerős ítélet megállapította már, hogy a Hirdetmény, Általános Üzletszabályzat nem vált az adott kölcsönszerződés részévé, amennyiben azt a Felek alá nem írták, és egyedileg meg nem tárgyalták.

Bár e kérdések ezt a kört nem érintik, de szükségesnek látjuk megjegyezni, hogy az 5/2013 PJE határozat jó néhány kérdést nyitva hagyott.

Az egyik kérdés az, hogy hogyan határozható meg a pertárgyérték a kölcsönszerződés esetében. A jelenlegi joggyakorlat a kölcsönszerződésben feltüntetett kölcsöntőke Ft-ban meghatározott vagy kalkulálható összegét tekinti a pertárgy értékének. A PJE megfogalmazása alapján viszont az ellenszolgáltatás értékét kell ennek tekinteni, ami a kölcsönszerződés esetén a kamat és a díj (ld BH1998. 390.: I.Kölcsönszerződésnél a kölcsönbevevő által a szerződés szerint fizetendő ügyleti kamat az „ellenszolgáltatás”. A szerződésnek a szolgáltatás-ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága címén történő megtámadása esetén tehát csak az ügyleti kamat mértéke vehető figyelembe [Ptk. 201. § (2) bek., 236. § (2) bek. c) pont]., ami viszont összegszerűen a változó kamatozás miatt nem meghatározható. Mi a helyzet akkor, ha a felperes éppen a szerződés tárgyát, a kölcsön összegét vitatja, mert éppen az nincs konkrétan meghatározva a szerződésben?

A másik kérdés az, hogy az alperesi bank által a viszontkereset csak úgy nyújtható-e be, ha az érvénytelenség megállapítására irányuló kereseti kérelem esetén minden egyes érvénytelenségi ok esetében elismeri a kereset alaposságát? Elég-e a viszontkeresetben a semmisségi okok közül csak egyet elismernie? Ha igen, mi történik ebben az esetben, rész-közbenső ítéletet hoz erre nézve a bíróság? Ha az alperes nem ismeri el a felperes által megjelölt valamennyi érvénytelenségi ok fennállását, akkor minden egyes érvénytelenségi okot meg kell vizsgálni a perben, és arról döntést kell hozni?

A fenti gondolatainkkal szeretnénk elősegíteni a Tisztelt Kúria eddigi konzekvens, az Úniós fogyasztóvédelmi gyakorlatot a magyar jogalkalmazásba beemelő gyakorlatát, ami egyben alkalmas a felgyülemlett hatalmas társadalmi feszültségek csökkentésére is.

Budapest, 2013. december 5.

Tisztelettel:

PSZLF
dr. Madari Tibor
elnök

Forrás: http://hitelsikerek.hu/jogi-eszkoztar/okossagok/pszlf-velemeny/

A mellékelt FORINT kölcsönszerződés 3 nap híján lett volna 3 éves. Megsemmisült. RIP. Nem fog hiányozni.