"A közhitelesség minél teljesebb érvényesülése érdekében és az elmúlt két év tapasztalata alapján kijelenthető, hogy indokolt visszatérni a valódi, közhiteles nyilvántartáshoz. (...) A polgári törvénykönyv nem egy tudományos cikk, hanem egy, az életünket szabályozó jogszabály." - MOKK

Tisztelt Magyar Országos Közjegyzői Kamara!

A fentebb említett idézet az Önök Vékás professzor úrhoz intézett nyílt válaszleveléből származik. Abban egyetértünk, hogy a közhiteles nyilvántartáshoz való visszatérés üdvözlendő, azonban Önök megállnak ennél a pontnál, hiszen anyagi érdekük csak a hitelesítés menetéhez fűződik. Pedig ennél tovább kell látni és gondolni a dolgokat! Fel kell ismerni, hogy egy közhiteles nyilvántartás - főleg ha abból közvetlenül végrehajtás indítható - nem csak hogy értéktelen, hanem egyenesen életveszélyes eszköz a társadalommal szemben, ha nem léteznek azok a fékek és ellensúlyok, amelyek kikezdhetetlenné és hitelessé teszik azokat. Nem beszélve arról, hogy nem elegendő papíron léteznie ezeknek, hanem mind a törvény és a közösség szempontjából garantáltnak - és főleg teljes körűen megismerhetőnek - kell lennie, hogy érvénytelen adat, vállalás, szerződés és egyéb ne kerülhessen egy ilyen nyilvántartásba. 

Hadd ragadjam meg a lehetőséget, hogy bemutathassam, milyen az, ha valós ellenőrzés nélkül történik mindez:

Történetünk 2004. április 19-én kezdődik, amikor az EuroDirekt Országos Takarékszövetkezet bankká alakulását - hogy így a mozgástere növekedhessen - a PSZÁF jóváhagyta. A váltás a névben is megjelenik, innentől beszélhetünk ELLA (Első Lakáshitel Kereskedelmi ZRt-ről). Az ELLA a működését a 01-10-045097 cégjegyzékszám alatt kezdi meg. (Ezt a számot jegyezzük meg, később fontos lesz!)

Az ELLA bankká alakulása szinte egybe esik a deviza alapú hitelek elterjedésével, így az ilyen hitelkihelyezésekben tevékenyen részt is vesz. Érdekes párhuzam, hogy volt olyan, aki hétfőn kérte a hitelt, szerdán az FHB Jelzálogbank NyRt. képviselője ment felbecsülni az ingatlan értékét, majd annak pozitív elbírálását követően kaphatta meg az adós az általa kért forint összeget. Mivel a legtöbb ELLA-s szerződésben önálló zálogjog van, amit az ELLA az FHB számára értékesíthet, kézenfekvő a kérdés, hogy ebben a felállásban az ELLA vajon csak stróman volt az FHB és az adós között? Ráadásul önálló zálogjogról beszélünk, ami a körülmények megfelelő együttállása esetén akár azt is jelentheti, hogy az adósnak kétszer kell kifizetnie a tartozását. De ez most csak mellékesen említjük meg, majd később, egy önálló posztban visszatérünk arra, hogy miért is jó, ha az OTP kiveti a hálóját az AXA-ra, főleg ha annak is megvan a lehetősége, hogy az FHB is belegabalyodjon abba.

2007 márciusában a világ ötödik legnagyobb pénzügyi szolgáltatója, az AXA bevásárolta magát az ELLA-ba. 

2008 júliusától az AXA belga anyabank úgy döntött, hogy megszerzi az ELLA 100%-át és ennek megfelelően át is keresztelte az ELLA Bankot AXA Bank Zrt-re. A cégjegyzékszám továbbra is az ELLA régi cégjegyzékszáma: 010-10-045097.

S most figyeljenek, mert a történet itt kezd érdekes fordulatokat tenni! Még mielőtt a konkrét dolgokra térnénk, egy gyors kitérő a banki világba: banki szolgáltatásokat vagy határon átnyúlóan vagy fióktelepen keresztül lehet létesíteni. (2006/48/EK (14)) A történetünkben fióktelep lesz a szereplő, így nézzük meg, hogy mi kell ahhoz, ha egy már létező bank (AXA Europe S.A - ez a belga anyabank) létesíteni szeretne egy fióktelepet Magyarországon. Ezt a 2006. június 14-i 2006/48/EK irányelv határozza meg. Tömören, a következő folyamat játszódik le ilyenkor:

1. - az anyabank (AXA Europe SA) szól a (belga) felügyeletnek, hogy szeretne fióktelepet létesíteni Magyarországon
2. - a belga felügyelet megnézi, hogy minden rendben van-e (tőke, papírok), s ha igen, akkor három hónapon _belül_ közlik a fogadó állam felügyeleti szervével: jelen esetben a magyarországi PSZÁF-fal. (Ha megtagadja az együttműködést vagy nem válaszol három hónapon belül, akkor bírósághoz kell fordulni)
3. A fogadó állam felügyelete (PSZÁF) az értesítést követő 2 hónapon belül előkészíti a fióktelep fogadását ÉS megnevezi azokat a feltételeket, amelyeket a közjó érdekében be kell tartani. (Ha nem válaszol 2 hónapon belül, akkor a fióktelep megkezdheti a működését)
4. A fióktelep megkezdheti a működését.

Most, hogy tudjuk, hogyan és milyen határidőkkel lehet törvényesen fióktelepet alapítani, nézzük,hogyan sikerült ezt a belga AXA-nak abszolválnia:

1. Az AXA anyabank megküldi a fióktelep létesítési kérelmét a belga felügyeletnek.
   
   
2. A belga felügyelet három hónap ÉS HÁROM nappal későbbi keltezésű levelében küldi azt tovább. Itt emlékezzünk meg arról, hogy hány közjegyzői okirat emelkedett jogerőre, közjegyző, bíró, banki alkalmazott tárta szét a karját, mert az egyszerű ember egy nappal, vagy akár egy órával lekéste a nyitva álló fellebbezési határidőt. Mivel a belga felügyelet kicsúszott a határidőből, ezért a belga anyabanknak a törvény betűje szerint bírósághoz kellett volna fordulnia. A határidők nem véletlenül szerepelnek a törvényekben. A rendelkezésre álló határidők elmulasztása a kulcskérdés, nem az, hogy azt egy nappal, három nappal vagy egy évvel késtük le. Itt a válaszadás egyértelműen elmulasztásra került. Csak bírósági út maradt nyitva, azt a törvény nem teszi lehetővé, hogy három nappal később majd bepótoljuk.
   
   
3. A PSZÁF az előbbi levelet megkapta. Valószínűleg meghatódott, hogy a világ ötödik legnagyobb pénzügyi vállalata jön ide a felügyelete alá. Gyorsan megírták, hogy nagyon boldogok, jöhetnek és remélik prosperálnak. Egyetlen apró kis mozzanatot felejtettek el közölni a leendő fiókteleppel: hogy azért léteznek itt törvények is ám! 
   
   Ilyen törvény például a 2006. évi V. törvény 21/B. §, amely kimondja, hogy a cég a gazdasági engedély folytatásához szükséges hatósági engedélyt - legkésőbb a tevékenység megkezdésével egyidejűleg - választása szerint a Cégközlönyben, vagy a cég honlapján köteles közzétenni.
   
   

   (Cégnyilvánosságról szóló tv. 21/A és 21/B §-a indokolása: A 6. §-hoz „Amennyiben a cég a honlapon történő közzétételt választja, úgy a cégjegyzékben fel kell tüntetni a honlap elérhetőségét lehetővé tevő adatokat, valamint az arra vonatkozó tájékoztatást, hogy a társaság a közzétételnek ezt a módját részesíti előnyben . Abban az esetben, ha a társaság ismert hitelezői elektronikus postacímüket a cég rendelkezésére bocsátják, úgy a hirdetmény honlapon történő megjelenítése mellett ezen ismert hitelezők –a cég által való - közvetlen elektronikus úton történő értesítése kötelező. A cég köteles honlapját folyamatosan működtetni, továbbá a közleményt úgy szerepeltetni honlapján, hogy a közzététel időpontja megállapítható legyen . A cég honlapján történő közzététel részletes szabályait külön rendelet állapítja meg . A Gt. 6 . §-ának (2) bekezdése szerint „Ha valamely gazdasági tevékenység gyakorlását jogszabály - ide nem értve az önkormányzati rendeletet - hatósági engedélyhez (a tevékenységi kör gyakorlásához szükséges engedélyhez) - köti, a gazdasági társaság e tevékenységét csak az engedély birtokában kezdheti meg, illetve végezheti." A Gt. idézett rendelkezése alapján egyértelmű, hogy a tevékenységi engedélyhez kötött vállalkozás megkezdéséhez az engedélyre magára van szükség, nem pedig arra, hogy a hatósági engedélyre vonatkozó adatok a cégjegyzékbe bejegyzésre kerüljenek.”

   Másik fontos, ide vonatkozó törvény az 1996. évi CXII. törvény (továbbiakban régi Hpt.) 209. § (1) bekezdése szerint:
   
   

    

   „A hitel- és a kölcsönszerződés általános szerződési feltételeit magában foglaló üzletszabályzatnak tartalmaznia kell legalább

    

    

   a) a pénzügyi intézmény teljes nevét, a tevékenységi engedély számát és dátumát,..”

    

   Ez a törvény ugyanígy fellelhető a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (továbbiakban újHpt)
   
   277. § -ban, mely szerint: " a betétügylet feltételeit magában foglaló üzletszabályzatnak tartalmaznia kell különösen a hitelintézet teljes nevét, a tevékenységi engedély számát és dátumát,…
   
   

   278. § (1) A hitel- és a kölcsönszerződés általános szerződési feltételeit magában foglaló üzletszabályzatnak tartalmaznia kell legalább a pénzügyi intézmény teljes nevét, a tevékenységi engedély számát és dátumát, ….

   Azaz mind a betéti, mind a hitelezési üzletszabályzatokon kivétel nélkül törvényi alaki feltétel a „tevékenységi engedély száma és dátuma”.

   Nos, ezekről a törvényekről nem esett szó a PSZÁF válaszlevelében. Ezekre később még visszatérünk.
   
   
4. Ott tartunk, hogy a belga anyabank korábban megvette az ELLA-t, amit időközben teljesen kivásárolt és átnevezett. De a fióktelephez egy második céget létesített, melynek neve AXA Europe SA Magyarországi Fióktelepe. Ennek a cégnek az alapító okiratának létrehozása 2008. szeptember 25-ére, a cégbejegyzése pedig 2008. október 20-ra esik. Ez a cég a 01-17-000554-es lajstromszámon kerül a cégnyilvántartásba.
   
   Fontos megemlíteni, hogy az AXA Bank Zrt (korábbi ELLA) ekkor még létezik és a két cég cégjegyzékszáma teljesen különböző!
   
   A belga anyabank úgy látja, hogy felesleges két céget Magyarországon futtatni, így az a döntés születik, hogy AXA Bank Zrt-t (korábban ELLA) a hasában lévő rengeteg önálló zálogjoggal (amit még nem refinanszíroztattak az FHB-val) a belga anyabankba olvasztja. Ehhez a művelethez az engedélyt megkéri és meg is kapja a PSZÁF-től. Ennek az engedélynek a száma: E-I-1102/2008. Itt jegyezzük meg, hogy ez csak az AXA Bank Zrt (korábban ELLA) anyabankba, megszűnéssel történő beolvadására ad engedélyt.
   
   
   

2008. december 31-én a 01-10-045097 cégjegyzékszámú AXA Bank Zrt. (korábban ELLA) megszűnik.

2009. január 1-én, 1 másodperccel később, az AXA Europe SA Magyarországi Fióktelepe megkezdi a működését. A kérdés, az, hogy ezt érvényes, messzemenően törvényes kereteknek eleget tevő üzletszabályzatnak megfelelően teszi-e? 

Mielőtt rátérnénk erre, fontos megemlítenünk, hogy a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló 2006/48/EK európaiés tanácsi irányelv 14. cikke előírja a bizottság számára,hogy állítsa össze és tegye közzé a tagállamokban engedéllyel üzleti tevékenységet folytató hitelintézetek jegyzékét. Az Európai Unió 2010/C 293/01-es dokumentumában (  http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?qid=1447400447938&uri=CELEX:52010XC1028(01) )

rögzítette a 2010. január 1-i állapotokat, amikor is az AXA Europe S.A. Magyarországi Fióktelepe már 1 éve működött Magyarország területén. Az idézett dokumentumban a következő releváns bejegyzések kerültek feltüntetésre :

(1) - Külön jogi személyiséggel nem rendelkező fiók, a székhelyet ld. az „észrevételek” oszlopban.
(18) - Más uniós tagállamokban lévő bankfiókok.

A fenti listán kiemeltük a prágai és a pozsonyi AXA Fióktelepet, ugyanis ezen két bejegyzés egyértelműen mutatja, hogy minden engedéllyel rendelkező fióktelep vagy más uniós tagállamban szerelpő bankfióknak is kötelező szerepelnie az összeírásban. Az Európai Unió Hivatalos Lapja szerint az AXA Europe S.A. Magyarországi Fióktelepe 2010. január 1-i állapot szerint nem létezik!

Térjünk vissza az üzletszabályzathoz. A 2006 óta hatályos törvények alapján meg kell tudnunk találni a tevékenységi engedély számát és dátumát. A Fióktelepnek az indulás óta minden levelében a következő láblécet használja:

 A Bankhoz többször fordultunk írásban és szóban is, hogy pontosan mi ez a CBFA 036705A-s engedélyszám, amire hivatkoznak és kértük annak közzétételét. Először ígéreteket kaptunk, hogy küldik, postázzák majd hirtelen közölték, hogy az engedély kiadására nincs módjuk. 

A Fióktelep végül kénytelen volt elismerni, hogy

"a „CBFA engedély szám az AXA Bank Europe SA esetében nem a tradicionális tevékenységre, hanem egyebek mellett biztosítás közvetítésre vonatkozik, így a magyar tevékenység szempontjából nem releváns. A fenti CBFA engedély szám az AXA Bank Europe SA standard (belgiumi) fejlécének a mai napig része és így automatikusan a fióktelep dokumentumain is szerepelt. A CBFA számot, bár relevanciával nem bírt, a félreértések elkerülése végett a Fióktelep jelenleg nem tünteti fel a dokumentumaiban.”

Ezt megerősítette az FSMA-n belüli keresésünk: 

A mellékelt képből láthatjuk, hogy az engedély csak Szlovákia és Csehország területére vonatkozott, ott is biztosításkötési területre. Büntetőjogi kategóriás kérdés, hogy mit érdemel az a pénzügyi intézet, ami nem valós tevékenységi engedélyt tüntet fel? Vajon lehet-e műteni OKJ-s autószerelő oklevéllel, mert az ugye nem releváns, de hát korábban megszereztük? 

Érdekes módon, a CBFA engedély szám nem sokkal később minden láblécből eltűnt:

 Vizsgáljuk tovább, mi maradt.

Az E-I-1102/2008-as PSZÁF engedély az AXA Bank Zrt. (volt ELLA) megszűnéssel történő beolvadását engedélyezi. Ez ez engedély nem csak hogy teljesen más cégjegyzékszámú cégre vonatkozik, hanem egyáltalán nem engedi, hogy erre hivatkozva bármilyen cég, bármilyen engedélyhez kötött tevékenységet végezzen. Egyszerűen azt mondja, hogy a B cég úgy szűnik meg, hogy az A részévé válik, kvázi "feloldódik" abban. Ezt az egyszeri jogi aktust engedélyezte a PSZÁF. A beolvasás megtörténtével ez az engedély is a hatályát veszti. Így ez is tévesen, helytelenül kerül feltüntetésre, hiszen ez az engedély az AXA FIóktelep szempontjából csupán annyit jelent, hogy annak az anyabankja valamikor korábban egy másik céget olvasztott magába. Ettől annak engedélyei, tulajdona és az általa kezelt szerződések nem kerültek automatikusan sem a Fióktelep, sem pedig az anyabank birtokába. Többek között elképzelhető ugyanis, hogy egy adott, újonnan létrehozott fióktelep csak egyetlen vezetővel rendelkezik, vagy az önálló zálogjogokat korábban - még a beolvadás előtt - már a jelzálogbanknak értékesítették. Ez esetekben például a beolvadás ellenére a fióktelep nem kezdheti meg a működését, illetve a jelzálogból kielégítést nem is nyerhet, hiszen az nincs nála. 

Arról nem is beszélve, hogy az AXA Bank Zrt (korábban ELLA) cégjegyzékszáma teljesen különbözik az AXA Europe SA Magyarországi Fióktelepének számától, s a két cég több mint két hónapig fej-fej mellett létezett.

Ez esetben már csak a BE0404476835 engedélyszám marad, ha meg akarjuk tudni, hogy mi alapján is végzi az AXA Bank Europe SA Magyarországi Fióktelepe a pénzügyi műveleteket. Ismét a bankhoz fordultunk a kérdésünkkel.

Az AXA Bank fióktelepe állítása szerint „az AXA Bank Europe SA Magyarországon a fióktelepén keresztül a saját belga/ európai engedélye alapján a magyar felügyelet hozzájárulásával végzi a tevékenységét. A fióktelepnek nincs és nem is lehet tevékenységi engedélye”.

Azaz egyértelmű, hogy az AXA Bank Europe SA-nak kell, hogy legyen tevékenységi engedélye.A honlapja szerint ez a CBFA 036705A, de ez állításuk szerint nem banki és nem magyarországi tevékenység végzésére jogosító engedély. Akkor pedig hol van a CBFA engedély Magyarországon is közzétéve, és hol van a tényleges magyarországi banki tevékenységre jogosító engedély? Milyen tevékenységek vannak a fióktelep számára engedélyezve? Ki engedélyezte azokat? Mikor engedélyezték?

Továbbmenve, a 2006/48/EK irányelv 25. cikk (2) b pontja előírja, hogy meg kell határozni a folytatni kívánt tevékenységfajtákat. Magyarországon az AXA Fióktelep például nem tarthat fenn saját pénztárat, mivel arra nincs engedélye. Ugyancsak hiányzik az engedélye saját árfolyamjegyzésre. Ezért mindig egy másik bank árfolyamát használta. A fenti irányelv 17 tevékenységi engedélyt határoz meg, ebből a Fióktelep létrehozásakor csak 5-öt kértek. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ha a nyilatkozott belga regisztrációs szám a kért 5 tevékenységnél többet tartalmaz, akkor megtévesztheti-e a fogyasztót a Fióktelep azzal, hogy olyan engedélyekre is hivatkozik, amelyeket nem kért és nem kapott meg? Arról nem is beszélve, hogy Magyarország területén illene (s egyébként kötelező is) magyar nyelven is közölni az engedéllyel kapcsolatos minden információt. Ha egy pár filléres kínai gumilabda csak úgy hozható forgalomba, hogy teljes magyar dokumentációt mellékelnek hozzá, akkor egy több tízmillárd forintot forgató Fióktelepnél is elérhetőnek kellene lennie.

Az AXA Fióktelep továbbra sem teszi közzé a saját magyar honlapján https://axa.hu/hu/axabank/ a tevékenységi engedélyét ám ködösen leírta, hogy az AXA Bank Europe SA anyaországi tevékenységi engedélyének a megléte ellenőrizhető a http://www.nbb.be/pub/cp/domains/ki/li/k1_li.htm?l=fr&id=k1#bm_5820 linken. Ezen a belga oldalon azonban csak annyi található, hogy létezik olyan bank, amelyiket úgy hívják, hogy AXA Bank Europe SA. Engedélye itt sincs a honlapon. Személyesen bementünk a Váci úti fiókba, hogy hátha a mi keresésünk vagy számítógépes ismeretünk a hiányos, és hogy ott a bankban személyesen keressék meg nekünk a honlapon az engedélyt. Hát ez így sem sikerült. Erről jegyzőkönyvet vettünk fel.

Tisztelt Magyar Országos Közjegyzői Kamara!

Önök szerint,

1. látta e mindegyik közjegyző az AXA vagy bármelyik másik bank törvényeknek megfelelő, hitelesített engedélyét, amikor bátorkodott szerződést kötni, felmondani, záradékolni vagy végrehajtásra kiadni? Ha nem, miért nem? (Ha az AXA tevékenységi engedélye ott lenne Önöknél, akkor mi már nagyon olvasnánk, évek óta nem adja ide senki ...)
   
   
2. ... az  AXA Bank Europe SA és a nevében eljáró AXA Bank Europe SA Magyarországi Fióktelepe eleget tett a cégnyilvánosságról szóló 2006. évi V. törvény 21/B. §-ban foglalt közzétételi kötelezettségének?
   
   
3. ... az AXA Europe SA Magyarországi Fióktelepe jogosan és megtévesztéstől mentesen használta és használja ma is a CBFA035706A számú tevékenységi engedélyt?
   
   
4. .. az AXA Europe SA Magyarországi Fióktelepének érvényes lehet-e bármely üzletszabályzata? Főleg azok, melyeken a CBFA 035706A szerepel?
   
   
5. Önök szerint az AXA Europe SA Magyarországi Fióktelepe hol tünteti fel az üzletszabályzatában tevékenységi engedélyének számát ÉS dátumát?
   
   
6. ... mennyiben elfogadható az, ha egy kérdéses tevékenységi engedély nélküli pénzügyi intézmény, amely jogerősen tisztességtelen, egyoldalúan, eléggé tág határok között határozhatja meg az új tartozásokat? (l. forintosítás)
   
   
7. ... nem tartható-e morális és jogi szempontból kifogásolgatónak, ha Önök minden további kérdezés nélkül záradékolnak közjegyzői okiratokat egy olyan pénzügyi vállalkozás bemondására alapozva, amelyből évek alatt nem lehet kiszedni a tevékenységi engedélyét (számát, dátumát)? Különös tekintettel arra, hogy a Kjt 3 §-a alapján ilyen esetekben nyitva áll Önök előtt az együttműködés megtagadásának lehetősége, amellyel inkább csak az adósok irányába élnek?
   
   
   

Visszatérve az eredeti indító gondolathoz, igen, van jogossága és létjogosultsága a közhiteles nyilvántartásnak. De csak akkor, ha fogyasztóvédelem olyan hatékonyan működik, hogy egyetlen Questor, BudaCash és társa sem tud évekig takarásban működni. Ha egy AXA Europe SA Magyarországi Fióktelepe tevékenységi engedélye időben és teljes valójában, magyar nyelven megismerhető, s ha Önök nem bemondásos alapon záradékoltatnak és engedélyeznek végrehajtásokat.

Egyszerűen: ameddig a saját portájuk előtt nem raknak rendet, ameddig nem állítják helyre a deviza alapú hitelezés következtében beálló bizalmi deficitet, addig jobb lenne csendben maradni és nem kardoskodni egy olyan jogintézmény mellett, amiben egyszer már felsültek!

Ja, és ezt a rakás valamit veszi meg most az OTP ...

DevizaAdós

(Ígérjük, egyszer csinálunk hozzá valamilyen animációt a könnyebb megértés érdekében)

A bankok a kommunikációjukban, és a Kúria jogegységi döntései e tárgyban, a devizaalapú hiteleket összemossák a deviza-nyilvántartású hitelekkel, mintha ezek mind deviza forrású hitelek lettek volna. Holott a hitel nyújtásának a feltételei és következményei, a pénztőke e két formája esetén eltérőek, hatásukban ellentétesek.

Ha a bank (más banktól kapott devizakölcsön, vagy saját deviza-vagyona, deviza betétjei) mérlegen belüli deviza forrása terhére nyitja meg az adós pozícióját Ft-hitel formájában (egy számlán), akkor a hitel forrása egyszeri devizaügyletből származó, deviza átváltásból származó Ft-hitel.

Ekkor az adós Ft-ban is, devizában is törlesztheti a részleteket, és a deviza-konverzió valóságos, és csak a törlesztő részletre vonatkozik. A deviza drágulása csak az aktuális törlesztő részletre hat ki, a kamat a deviza saját jegybanki kamatához igazodik. A bank saját devizaadósságot nem görget maga előtt a teljes devizatartozásra vonatkozóan (ahogyan a deviza-nyilvántartású hitelnél a befektetésre, erre rákényszerül). A devizaforrás esetén a Ft vagy stagnál, vagy erősödik az ilyen devizával szemben, ahogyan az a devizahitelek kihelyezésekor történt is.

Ebben az esetben (valós, mérlegbe könyvelt devizaforrás esetében) azonban a bank kockázata valóságos, és jelentős, mert maga is devizával tartozik a saját törlesztése, elszámolásakor. Ezért ilyen esetben az adóskockázatot is alaposan elemzi, mert az adós teljesítő képessége a hosszú távú jogviszonyban egyben a bank kockázata is!

Más a helyzet a szintetikus deviza („forrású”), a lánykori nevén deviza-nyilvántartású hitel esetén, mert ekkor a deviza, és a devizatőke jellege egészen más. Annyira más, hogy nem is forrás. Hanem pénzügyi eszközzel végzett banki ügylet. Csak megjegyezzük, hogy a magyar jogban nem típusszerződésként, csak szokásból elfogadottan létezik, de jogellenes ezért, míg az EU jogában szigorúan szabályozott ez az ügylet!

A számvitel szabályai szerint sem forrás az ilyen deviza, hanem eszköz.

Ennek alapján a deviza-nyilvántartású hitel során devizaforrás nem szükséges az ilyen hitelnyújtáshoz, a hitelnek azonban elengedhetetlen feltétele az ilyen devizaeszköz kezelése egy befektetés formájában. A bank ezt az eszközt úgy állítja elő, hogy a szerződés szerint az adós számára megnyitott Ft-hitelszámla mellett az adós nevére és adataival, a hitelszerződésre, és a hiteltörlesztési vállalására, és a hitelfedezeti ingatlanra való tekintettel, a Ft-hitelkerettel összegében megegyező, vételi árfolyamon számolt devizaösszegre egy devizatőke nyilvántartási számlát nyit. Ez a számla, forgalma, léte nem csak az adós, de a bíróságok és a közbeszéd előtt is titkos pénzügyi eszköz. Léte azonban a szerződésből eredően és néhány ügyben a bank által is feltártan bizonyított.

A szerződés szerint a bank devizában tartja nyilván az adós tartozását: a bank pedig ezt csak devizaszámlán teheti, és mérlegen belül. Könnyen belátható, hogy a bank így ugyanazt az adósságot kétszer tartja nyilván a szerződés aláírásakor, egyszer Ft hitel-számlán, és devizában ugyanazt, egy devizatőke nyilvántartási számlán. Mindkét számla fedezetlen, és forrás nélküli még ekkor. A bank ezt azért teszi, mert az adósnak ezzel a számlájával, mint pénzügyi eszközzel befektetést fog végrehajtani, hogy a hitelviszonyt létrehozhassa, amely feltétele annak, hogy (ezektől a pénzektől, eszközöktől független pénztárából) kölcsönt adhasson. A bank ugyanis nem a vagyonából, a zsebéből ad kölcsön, hanem hitelviszony keretében „teremti meg” a pénztőkét, aminek terhére a pénztárából bankjegyet, könyvelt pénzt ad kölcsön az adósnak. A hitelviszony léte a pénztőke teremtése, természetesen a bankjegy nem ez a tőkepénz, ezért nem is ezt adja kölcsön, hanem pénzeszközt, mondhatnánk a pénztárból.

A szintetikus deviza a deviza-nyilvántartású hitel esetében egy könyvelési folyamat, és befektetés, az ügyfél tudta és beleegyezése nélkül, az ügyfél devizatőke nyilvántartási számlájával.

A valóságban az ügyfél maga „ad” deviza-eszközt a banknak ahhoz, hogy a bank a hitelviszonyt a kölcsön érdekében létrehozza. A bank ugyanis az adós devizatőke nyilvántartási számláját kiviszi mérlegen kívülre. Így a mérlegben már csak egy Ft-hitel tartozás van. Ezzel a bank a saját kockázatát kezelte azzal, hogy a mérlegen belül sem az adósnak, sem a banknak fedezetlen, forrásnélküli devizakötelezettsége nincs.

Ezt a devizaszámlát a bank elismerteti a partnerbankjával (amely euróban gyűjti a betéteket) egy devizaszámla összegével megegyező euro számlával akként, hogy egy befektetési üzletet (swap) köt vele az ügyfél számlájával.

Ezt a kereskedelmi bank csak azért „teheti meg”, mert az ügyfél hitelszerződését (a forrásköltségekre vonatkozó részében) a devizaswap befektetésre szóló megbízásként, a hiteltörlesztési vállalását hosszútávon, a devizaszámla egyösszegű kifizetéseként az időszakos üzlet lezárásának esetére, és a hitel-biztosítéki jelzálogszerződést ingatlanra, a devizabefektetés fedezeteként „értelmezi”.

Erre a banknak sem joga, sem alapja nincs azon kívül, hogy más országokban ezt szabályozottan megteheti az adós tudtával. Magyarországon pedig befektetővel egy befektetési szerződés keretében. Ami a deviza-nyilvántartású hitelek esetében (mivel a léte sem nyilvános), nem teljesülhet. Nem teljesülhetne, de a bank mégis így jár el. Milyen jogszabályi felhatalmazással?

Azt ugyanis tudjuk, hogy az adós devizatőke számlájával a bank sajátjaként rendelkezik, rendes banki működésnek értelmezi cselekedetét, mert másként nem hozhatná létre a hitelviszonyt. Értjük, hogy likviditási problémák, forráshiány miatt nem tudtak volna hitelezni, külső forrás hiányában szintetikusan „állít elő devizát” azzal, hogy az adós számlájával végzett pénzügyi művelet „igazolja”, hogy a forrás és fedezetlen nélküli könyvelt deviza létezik.

Létezhet ez a könyvelt deviza így, mivel a bankok „szokásjoga” az, hogyha a semmivel kereskedhetnek, könyvelhetnek, akkor az a semmi „VAN”. Mondhatnánk, hogy ez a két bank perverz könyvelési kreativitása, mi közünk hozzá?

Csupán az, hogy ez a bank számára kielégítően kezeli azt, hogy az adósságot kétszer könyveli, mérlegen belül, és mérlegen kívül forgatva egy befektetésben, ezért van is deviza terhe (kötelezettsége), meg nincs is a banknak.

De ha EZ az ügyfél számlája, és a bank EZT összekapcsolja az ügyfél kötelezettségeivel és az ügyfél hitelszerződésével, és ez előállítja az adós, adóscsoportok minden valóságos terhét, akkor ugye nem mondhatja egy bank, hogy ezt írta alá az adós, ennek minden kockázatát, amely az aláírt szerződéssel megvalósul (az árfolyam drágulása és kamatemelkedés ennek következtében, társadalmi vagyon, pénz, és minősítés leértékelődés)? Ugye nem mondhatja a bank, hogy erről tudva, ezt vállalva kértünk „deviza alapú kölcsönt”? Ha még ma sem írják, vallják be nyíltan, hogy átverték ezzel az adóst, az országot? És még ma is a bíróságokat?

Miért nem hiányzik senkinek a világos beszéd erről a pénzügyi termékről, hogy ezt az adós nem vállalta, nem vállalhatta, ha még ma sem tárják fel előtte, miért és hogy döntötte nyomorba őt a „rendes”, kreatív banki működés?

Sokan, talán nem ennyien, akkor is aláírták volna az adósok ezt a hibridet, ha bevallják erről a bankok, hogy hibrid. De ha bevallották volna, akkor a kockázatelemzés az adósra, és a tájékoztatása a befektetésre nem lehetett volna megkerülhető, és a felelősségüket nem takargathatnák még ma is, és nem háríthatnák át a felelősséget az adósokra még ma is egyoldalúan és pofátlanul. 

És ha a hibridet nyíltan értékesítették volna, ahogyan minden más országban, akkor az adós kockázatát azonnal észlelniük kellett volna, és az adós érdekében azt is kezelniük kellett volna. Csak nem lett volna miből. És ennyi hitelt nem helyezhettek volna ki jogszerű termékértékesítés esetén. Márpedig a cél a minél több hitel kihelyezése, banki kockázatok nélkül, de valós adósbukások mellett. Arattak, mint a halál. Az egyetlen banki kockázat az, ha LELEPLEZŐDNEK.

Visszatérve a derivatív műveletre. A mérlegen kívül a két bank, a hitelnyújtó kereskedelmi bankunk, és partnerbankja, természetesen tudja, hogy ez a rövid lejáratú befektetés az ügyfél számlájával jogellenes, de a fenti „értelmezésüket” jogszerűnek és szokásos, innovatív banki műveletnek értelmezik. A két számla eltérő devizanemének, az összegre vonatkozó kamata különbözetét, és a kereskedelmi bank által a partnerbank részvételéért fizetendő díjazást úgy számolják el, hogy egy rövid távú üzletben egy későbbi időszakra a devizák kamataiban előre megállapodnak, és az időszak végén elszámolnak a kamatkülönbözettel, és a díjjal. Ennek költségei az adósra közvetlenül nem számolhatók el, ezért a bank az adóstól a devizaárfolyam emelkedéséből, és a kereskedelmi árrés (árfolyamrés) hasznából fedezi. Ezzel a bank a saját devizaszámla kockázatát (ami a teljes adósi tartozás ekként való görgetésével, bár mérlegen kívül, keletkezik „kezeli” Ezzel azonban, az adós tudta nélkül, az adós devizakockázatát a bankja maga állítja elő! Később leírjuk, hogyan.

Ezt követően a bank a partnerbank euroszámlája, vagy más forrása terhére, de a swap ügyletre tekintettel, euróból átváltott Ft-ot kap kölcsön és a mérlegbe bekönyveli egy pillanatra. Ezzel az adós Ft hitelszámlája a mérlegen belül Ft-forrással fedezett lesz. A bank ezt is kiviszi mérlegen kívülre és az adós devizatöke nyilvántartási számláját és ugyanezzel az összeggel fedezetté teszi. Így az adós teljes tartozása mérlegen belül könyvelt fedezettel, és devizatőke nyilvántartása is fedezettel lett ellátva a könyvelésben. Ekkor zárják a swap befektetést, és az adósnak kifizethetik a hitelkeret terhére a Ft-kölcsönt a pénztárban, vagy átutalással könyvelhetik a kifizetését. Ez a szintetikus deviza előállítás, és a szintetikus devizával ellentételezett Ft-hitel első lépése. Ez a deviza-nyilvántartású hitel. Az adós számláival végzett innovatív banki tevékenység és trükk. 2004-től csak ilyen devizahitelt nyújtottak a bankok, mert mérlegük szerint devizaforrás nem volt.

Mi ezzel a baj?

1. Az adós eszközével, számlájával végzik a tudta, beleegyezése nélkül, mindezekről és hatásairól az adós nem tud.

2. Befektetői pozícióba helyezi a bank az adóst a tudta, beleegyezése nélkül, mindezekről és hatásairól az adós nem tud.

3. A bank a saját virtuális devizakockázatát ezzel kezeli, likviditást állít elő, hogy korlátlan számú és összegű hitelt nyújtson valós kockázat nélkül, a valóságtól elszakadva, de az adós valós kockázatát előállítva, tudta, beleegyezése nélkül, mindezekről és hatásairól az adós nem tud.

4. A bank a tartós hiteljogviszony idejére, szüntelenül megkötendő és másik „bennfentes” bank közreműködését igénylő befektetéssel tarthatja fenn ezt a hitelviszonyt. Ellenkező esetben tönkremegy, mert a hitelszámlának van hosszú távú fedezete részletekben, de a devizaszámlának nincs. És ha a mérlegébe vissza kell hoznia a deviza-nyilvántartást, akkor az addig elkerült forrásteremtésről gondoskodnia kellene, de erre tőkéje, ilyen nagy adósságállományhoz nincs.

5. A bank és a bankrendszer így az adósai (önkormányzat, vállalkozás, fogyasztó) teljes devizatartozását egyszerre kénytelen a befektetésben maga előtt görgetni, és szüntelenül megújítani, a hitelek futamideje alatt, a befektetésnek tekintett, könyvelési trükkökkel.

6. Partnerbank híján a szintetikus deviza ilyetén előteremtése lehetetlenné válik, miközben minden ilyen hitelszerződésnek ez nélkülözhetetlen feltétele, miközben:

a) ez azt is jelenti, hogy a bank maga állítja elő a menekülő devizák (CHF, YEN, olykor EURO) drágulását a Ft-hoz képest, az ilyen piacot fedező USD, és az ügyletben részt vevő EURO esetében azzal, hogy a piacon állandóan, a teljes országos devizahitelből származó  devizaadósságot forintért újból, és újból könyvelten meg kell vásárolni. Ennek eredménye, hogy a kurrens devizák megdrágulnak a Ft-hoz képest. Nem a Ft romlik, hanem a swap devizái drágulnak.

b) Ezért a futamidők végéig ez fent sem tartható konstrukció, mert leminősíti a bankot, a partnerbankot, az országot, az ország adósságát, és az országkockázati felárat is EZ megdrágítja.

c) Mert 2004. után, ennek a deviza-nyilvántartású hitelállománynak, a valóságban szintetikus devizával ellentételezett Ft-hitel állománynak a bevezetése után a bankoknak kellett azzal számolnia, hogy ez az „A” terv, a rövid lejáratú swapokkal ellentételezett Ft-hitelek nem fognak a futamidők végéig fennállni, a devizadrágulás miatt az adósok ellehetetlenülnek, és a partnerbankoknak nem lehet elég díjat fizetni, hogy piaci alapon bennmaradjanak az üzletben és a magyar devizaswapokban részt vegyenek, elismerjék a devizaszámlákat egy befektetésben.

d) Volt, és kellett lenni egy „B” tervnek, amit a bankoknak előre kellett tudniuk, különben a tönkremenetelükkel, rövid távon számolniuk kellett. Ez a „B” terv az, amikor az IMF 3 napon belül az EURÓPAI KÖZPONTI Bankon keresztül euróval látta el a MNB-ot a „devizahitelesek” valójában a devizahitelező bankok megsegítésére, és a MNB lépett valamennyi partnerbank helyébe, 2008. november 1. után. Innentől a swapok díjai jelentősen megemelkedtek, a csúszóleértékelés eltörlése miatt már 2008. nyarától a devizaárak elszabadulhattak, és minden készen állt arra, hogy az adósok tönkre menjenek, és az adósok tartozása hosszú időkre megalapozódjon.

e) A banknak ugyanis nem érdeke a hosszú távú „deviza-nyilvántartású” hitelek fenntartása, és a befektetések kényszerű maga előtt görgetése. Éppen ellenkezőleg. Az az érdeke, hogy a szerződés felmondásával, de szerződéses, sokszor kényszerhitelezett büntető kamatokkal terhelt, plusz késedelmi kamatokkal, lényegében egy összegben lejárttá tegyék az adós tartozását. Ezzel az adós leértékelődött ingatlanház, szerződésen kívüli, de szerződéses kötelezettségekkel előállítja az adósai egyösszegű tartozását anélkül, hogy maga előtt kellene görgetni a költséges és kényszerű devizamegújítási kényszerét. Ezeket ugyanis az adós tartozásával faktoráltathatja, a deviza-nyilvántartást pedig a hitelviszony megszűnésével, forrás nélkül, kivezetheti a könyvéből. Nincs mit nyilvántartania a szerződés megszűnése után.

f) Ha az adós galádul tovább fizet, és a szerződés nem mondható fel, addig a banknak a haszna csökken, mert tovább kell görgetnie a devizaswapokat. És a kamatokat, díjakat sem emelheti a végtelenségig. (Bár ennek szerződésbeli akadálya úgy szólván nincs.)

7. Minderre az adósnak szerződési akarata nem volt, mert ezekről, Magyarországon nem tájékoztatta a bankja, a kockázata sem volt lényeges a banknak, így nem is elemezte, mert nem volt cél az ilyen hitelek futamidő végéig való fenntartása, de EZ nem is volt LEHETSÉGES.

8. Az IMF hitel szükségszerű volt, a „B” terv szerint, mert ellentételezni kell a teljes magyar devizaadósállományt. Ennek terhei nem csak a devizahiteleseket, hanem minden magyar polgárt, vállalkozást, önkormányzatot sújtották, így mindenki megfizette a banki kreatív, és innovatív rendes működés árát.

9. Az első FX-swap zárás után a futamidő végéig kellett volna a banknak, bankoknak ezt a befektetést végezni, ami kizárt, hogy működött volna annak kockázatai miatt. Azonban az adós, a befektetés szabályai szerint, nem szállhatott ki a befektetői pozíciójából, mert a hitelviszonyhoz kapcsoltan, annak futamidejéig befektetői pozícióba helyezte a bankja a tudta, beleegyezése nélkül, mindezekről és hatásairól nem tudva.

10. Csak megjegyezzük, hogy a nem jelzálogalapú hitel esetén, deviza-nyilvántartási számla sincs, mert jelzálog fedezet nélkül az FX-swap sem hajtható végre. Így az ilyen hitelek nem deviza nyilvántartásúak, mert nincs devizaforrás sem, és devizatőke nyilvántartási számla sem. Ezek nem swapolhatók, szintetikus devizaelőállítás sem történik. A valóságban a trükkje a bankoknak az, hogy a jelzáloghiteleknél előállított árfolyamhasznot bónuszként olyan szerződéseknél is learatták az adósokon, ahol a Ft hitelnek sem devizaforrása, sem szintetikus devizaellentételezése nem volt.  Így a számvitel szabályainak sem felelnek meg az ilyen deviza „feljegyzések” mint adósságok. Ezek még a jogszerűség, még a szokásosnak nevezett innováció kategóriájába sem sorolhatók.

Adottnak tekinthetjük annak  a tudását, hogy a bank a semmiből állítja elő a hitelt akként, hogy a hitel-pénznek csak 2-5 százalékát fizeti be a MNB-nek tartalékráta címén. Azt is, hogy a hitelviszony az adóssal, a könyvelési  feltétele annak, hogy pénzt kölcsönözhessen pénztárából. A hitel-keret feltétele, hogy vagy betéti, vagy vagyoni, vagy vagyoni értékű üzletei, értékei ellentételezzék ezt a pénzügyi eszközt a mérlegében. Még akkor is, ha mérlegen kívül is tarthatja azt a  bank üzleti tevékenység formájában. A mérlegében ezeket az ellentételeket forrásnak nevezzük, ami a hitel-eszköz-pénz forrása. E forrás akár könyvelten, akár virtuálisnak tekintve is valóságos.

E valósághoz képest a „hitelpénz” szintetikus, innovatív, és kreatív akkor, ha a hitel ellentételezése a valóságtól elszakad akként, hogy csupán mérlegen kívül létezik, mint eszközre végzett befektetés, és forrásként sem könyvelhető, és ennek az eszköznek nincs forrása, ahogyan a hitelnek sincs ilyen esetben.

Az ilyen szintetikus forrás és fedezet nélküli „hitelpénz” a (deviza)eszközzel végzett mérlegen kívüli befektetés, maga ellentételezi a forrás és fedezet nélküli, mérlegen belüli hitelt. A befektetésből a hitel forrása a mérlegbe könyvelhető, de mérlegen kívülre ki kell helyezni vissza a befektetésbe, mert különben annak a forrásáról a banknak magának kellene gondoskodni a JELENBEN.

De ha a bank EZT a hitelviszonyt egy befektetésben összekapcsolja az ügyfél kötelezettségeivel és az ügyfél számlájával és hitelszerződésével, akkor ebben az „innovációban” a bank a jelenben összetolja a jelenbeli és jövőbeli követelések és kötelezettségek jogát, így a bank a jelenben az adós számlájával végzet befektetést a saját forrásának tekinti.

HOLOTT mindez MÉRLEGEN BELÜLI ESZKÖZ VOLT EREDETILEG az adós pénzeszköze az adós nevén és az adósé, mivel azt már az adós rendelkezésére bocsátotta a bank.

Így az egyszerre fedezi a hitelt mérlegen belül, és a mérlegen kívüli ellentételező befektetést. E befektetés rövid lejáratú üzlet, a hitel hosszú lejáratú futamidejéhez képest. Az ilyen tartós hitelviszony feltétele az, hogy az ellentételező befektetést, kényszerűen, és a hitel futamideje alatt folyamatosan meg kell újítani. Ha erre a bank nem képes, akkor a hitel bedől a hibájából, és mind a hitel, mind a pénzeszközzel végzett befektetés veszteség. Sok ilyen hitelbedőlés esetén a bank tönkremegy. Ezen perverz banki (könyvelési) innovációt a bankrendszer ma is „forrásteremtő” műveleteknek bagatellizálja!

A hitelviszonyon kívül egy másik jogág viszonyai, és törvényi tényállásai is megvalósultak.

Forrás: http://nemtartozunk.tumblr.com/post/90453732220/perverz-banki-innovaciok-nyomaban

Ismét vendégposzt következik, Nagy Imre billentyűzetéből ...

A mai nap elérhetővé vált a parlament törvénytervezete a devizaadós problémák jogi megoldásával kapcsolatosan: 

http://www.parlament.hu/irom40/00465/00465.pdf

Mivel a csoportunkban ( https://www.facebook.com/groups/devizashitelremegoldasvan/ ) sokan félreértelmeztek egyes dolgokat, ezért nézzük át tüzetesen. Avagy tények és félreértések:

Megmentés?

Nagyon alapvető probléma, hogy - ismét - nem nevezzük nevén a gyereket. Megmenteni azt kell, aki az általa elérhető lehetőségből már kicsúszott, saját erejéből a dolgokat nem tudja megoldani. Ekkor - alapvetően nem járó - plusz jogokat és/vagy erőforrásokat biztosít a közösség a számára, hogy az adott helyzettel meg tudjon bírkózni. 

Nézzünk egy példát: Tücsök és Hangya jó szomszédok. Mind a ketten hasonló házban laknak, egymás mellett. A Tücsök csak zenélget és nem foglalkozik a házával, míg a Hangya a maga szorgos voltán biztosítást köt a házra. Egy szép nyári napon földrengés rázza meg Bogárfalvát, és mind a két állatkánk otthona összedől.

Ha a bogárközösség összefog és a Tücsöknek újraépíti a házát, akkor beszélhetünk "megmentésről", hiszen jogilag senki sem lett volna kötelezhető arra, hogy segítsen. 

Ellenben a Hangya házának újjáépítésének a finanszírozása a Hangya esetében a Biztosító szempontjából kötelező (hiszen erre is kiterjedt a szerződés) A Biztosító jog szerint szolgáltat és nem "megment". Jog szerint a hangyának ez jár. Morálisan és erkölcsileg is nagyon csúnyán nézne ki, ha a Biztosító ebben az esetben azt mondaná, hogy örüljön a hangya, mert most jól "megmenti" őt a cég, avagy milyen jól jár Hangya Úr, hogy "kedvezményeket" kap.

Ezen példázat úgy vonatkozik a mi, devizaadós, esetünkre, hogy mi az elmúlt 3 évben is minduntalan arra hivatkoztunk, hogy ezen szerződések több sebből véreznek, a jog szerint: tisztességtelen az árfolyamrés, jogtalan az egyoldalú kamatemelés ilyen fajta megoldása, jogtalan a kezelési költség és semmis az egész szerződés.

Azzal, hogy a kormány a mellékelt törvényt benyújtja, nem kegyet gyakorol és alapvetően nem járó plusz juttatásokat ad a devizaadósoknak, hanem jogot szolgáltat.

Ezért mereven vissza kell utasítani azt, hogy itt "megmentésről" van szó, mivel ami történik, az a törvények által garantált jogok használata.

Mit mond a törvénytervezet?

A főbb pontok:
- a bankoknak az árfolyamrést át kell számolniuk minden szerződésben, mivel az tisztességtelen
- a bankoknak az egyoldalú kamatemelést is át kell számolniuk a szerződésben, ha annak tisztességtelenségét nem vitatják
- ha a bank vitatja a tiszteletlenséget, akkor az államot be kell perelnie és bizonyítania kell, hogy az általa megadott paraméterek elégségesek és kielégítik az EU jogi normákat (ez kb 90 napot vesz igénybe)
- a bizonyítási teher a bankon van
- a végrehajtások, behajtások leállnak, ameddig ez a procedúra nem zajlik le
- azon elindult perek, amelyek az árfolyamrést és az egyoldalú kamatemelést támadják leállnak, ameddig a bank pere ezek tisztességtelenségéről nem záródik le.

Mit NEM mond/miben nem határoz a törvénytervezet?

- A pereket nem szünteti meg.
- Nem teszi érvényessé és megtámadhatatlanná a szerződéseket.
- Aki perelni akar és ezeken túl egyéb támadási felületet akar perelni, az továbbra is megteheti (pl THM, kölcsön összege, futamidő, stb ...)

Mi a kormány stratégiája?

Ebben az ügyben a kormány biztosra játszik. Bár érzésre eléggé ambivalens, mivel ezt a témát nem jogalkotással, hanem korábban a PSZÁF/MNB ellenőrzéseivel, illetve később a főügyész közérdekű perindításaival kellett volna rendezni. Ha tendencia lassú is, az irány már jobb.  

Ez a harc lesz a végső?

Nem. A jelenlegi állás a következő:

1. Árfolyamrés - tisztességtelen.
2. Egyoldalú kamatváltoztatás - vélelmezetten tisztességtelen. (Nem nagyon várható, hogy érdemben ezt bármely bank meg tudja védeni)
3. Kezelési költség tisztességtelen - most indulnak az ügyek, valószínűleg a Kúriáig fognak eljutni.
4. Szerződés teljes semmisség - ez valószínűleg az EU (Luxemburg, Strasbourg) bíróságai elé fog kerülni, mert a jelek alapján a Kúria ebben nem akar/tud állást foglalni. Dr. Kriston 500 szerződése már 2013. Karácsonyán átadásra került, értékelésük idén év végén várható.

Az látható, hogy ez a törvénytervezet egyelőre félúton van a jogilag megfelelő megoldás felé. Az itt történő megállás és az esetlegesen "felturbózott devizatőke" érintetlenül hagyása olyan feszültségeket hagynának a rendszerben, amelyek később polgárháborúba torkolnának. Így a jelenlegi kormánynak elemi érdeke kell hogy legyen, hogy ezen szerződéseket a semmisségig juttassák el. (Mindig lesznek olyanok, akik képesek és akarnak az EU bíróságig eljutni a szerződésükkel. Ha ők nyernek ott, akkor sokan megkérdezik majd, hogy mennyire "jártak jól", ha a jelenlegi árfolyamon forintosítják a szerződésüket? Stb ...)

Tárgyal az adósokkal a kormány?

Vélhetően nem. Legalábbis a prominens devizaadós-vezérek (Barabás Gyula, Dr. Dantesz Péter, Dr. Várhelyi Tamás, Dr. Lázár Dénes, Dr. Kiss-Gáll Éva, stb.) irányából nem jött jelzés annak kapcsán, hogy a Kormány megkereste volna őket. Pedig ők azok, akik a legtöbb pert viszik és kapcsolatban vannak 12000 fős csoportunkkal is (link fentebb)

A megkeresés hiánya azért is szomorú, mivel az adósok is szeretnék rendezni ezt az állapotot, megfelelő jogi és tapasztalati háttér van mögöttük és megfelelő képviselőket tudnak küldeni egy ilyen megbeszélésre.

Mi lenne az elfogadható megoldás?

A jelenlegi elfogadható és jogból következő megoldás az lenne, ha minden egyes szerződést semmisségből kiindulva újraszámolnának. Azaz a kapott pénzből levonnák az eddig bármilyen jogcímen befizetett összegeket. Az új tartozásra pedig a bank egy teljesen új, forintszerződést állapítana meg BUBOR+2%-al. 

Így a bank az ügyfeleit nem veszíti el és hosszabb távon gondolkodva nem is jobban megéri neki.

Mi van azokkal, akiknek ez a megoldás túl későn jön?

Egyedül az ő esetükben indokolható a "megmentés" szó használata. Az ő esetükben ténylegesen kell valamilyen szociális háló, hogy ne essenek ki véglegesen a társadalom szövetéből. De a legtöbb esetben biztosítani kell(ene) az adósoknak azokat a jogokat, amelyek alapján - jogosan! - eljuthatnak a semmisségig és az utána fennmaradó tartozásukat önerőből fizethessék ki (vagy oldhassák meg).

Banki veszteség

Ehhez csak pár gondolat:
- senki nem tartott a bankok fejéhez fegyvert, hogy ilyen "minőségű" szerződéseket adjanak ki a kezükből
- amikor - most már kimondhatóan - jogtalan összegeket vasaltak be az adósoktól, akkor persze jó volt a bankoknak
- ha lottózom és a hétvégén nem nyerem meg a 2 milliárdot, akkor hivatkozhatom-e arra, hogy 2 milliárdos veszteségem lett?

Nagy Imre

(Szerkesztve, kiegészítve. Eredeti forrás: http://hitelesmagyar.com/index.php/hireinkuj/128-kincs-ami-nincs )

Ma már mindenki előtt ismeretes, hogy a Kúria 2/2014 számú Polgári jogegységi határozatának 3. pontja szerint a deviza alapú szerződésekben a pénzügyi intézmény által meghatározott vételi és az eladási árfolyamok (különnemű árfolyamok) alkalmazása tisztességtelen. Ezért a szerződések árfolyam meghatározására használt feltételek nem váltak a szerződés részévé.

Ez a döntés önmagában a szerződés érvénytelenségét okozná, mert az árfolyamok pontos meghatározásának hiánya miatt, sem a kölcsön tőkeösszegét, sem a törlesztő részletek összegét nem lehetne kiszámítani.

Ezért a Kúria azzal az indoklással, miszerint is:

„Nem szükséges viszont a feleknek megállapodni olyan kérdésekben, melyet jogszabály rendez.”

megállapította, hogy mind a vétel, mind az eladási árfolyam Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama válik a szerződés részévé a Ptk. 231. § (2) bekezdésében meghatározott diszpozitív törvényi rendelkezésre tekintettel.

Miről is szól ez a kincset érő „diszpozitív törvényi rendelkezés”?

"A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekben szereplő vételi és eladási árfolyamok, mint átszámítási árfolyamok helyett az Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama válik a szerződés részévé a Ptk. 231. § (2) bekezdésében meghatározott diszpozitív törvényi rendelkezésre tekintettel, mindaddig, amíg kógens törvényi rendelkezés nem lépett azok helyébe." (Forrás: Kúria 2/2014 PJE indoklása )

A jogszabály szövege a következő:

Ptk. 231. § (2) Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani.

Első ránézésre azt mondhatnánk, hogy a Kúria döntésével minden rendben van, de jobban megvizsgálva a törvényi rendelkezést és értelmezve a szerződési konstrukciót, egy olyan problémába botlunk, ami a nagy igyekezetben elkerülte a Kúria figyelmét.

Lássuk akkor, hogy mi is ez az eddig rejtve maradt probléma, ami felett elsiklott a Kúria.

Próbáljuk meg a Ptk. 231. § (2) alapján kiszámítani a törlesztőrészlet és a kezdeti CHF tőke összegét.

Törlesztőrészlet esetén:

A szerződésből ismerjük a törlesztő részlet nagyságát legyen pl: 100 CHF, ekkor a diszpozitív törvényi rendelkezésbe behelyettesítve, azt kapjuk, hogy:

Más pénznemben meghatározott tartozás = 100 CHF

A fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam = Kúria szerint az MNB árfolyam (pl:150HUF/chf)

Átszámítás = 100CHF x MNB árfolyam (150HUF/chf) = 15000HUF

Most nézzük a diszpozitív törvényi rendelkezés alapján a kezdeti CHF tőkeösszeg meghatározását, mi történik, ha az ismert (folyósítandó) HUF összegből akarjuk kiszámítani a leendő (bank által nyilvántartani kívánt) CHF tőkeösszeget.

"Ptk. 231. § (2) Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani."

Ismert a folyósítandó forint összeg: 1 500 000 HUF:

Más pénznemben meghatározott tartozás = ??????

Nem értelmezhető, mert nincs más pénznem 1 500 000 HUF van.

A fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam = ??????

HUF-nak nincs érvényes árfolyama, mert 1HUF=1HUF

Átszámítás = Nem tudsz HUF összeget HUF-ra átszámítani.....

Be kell látnunk, hogy a Kúria iránymutatása ellenére a Ptk. 231. § (2) bekezdésében meghatározott diszpozitív törvényi rendelkezés nem alkalmas a kölcsön kezdeti CHF tőkeösszegének a meghatározásra.

Más diszpozitív jogszabály nem lévén, a deviza alapú szerződések nagy részében az alkalmazandó devizaárfolyam hiányában nem határozható meg a kölcsön devizaösszege, ezért ezek a szerződések teljesíthetetlenek és javíthatatlanul, végérvényesen érvénytelenek!!!

FORRÁS: http://barabasgyula.info/devizasok-figyelem/

Barabás Gyula – Pénzügyi fogyasztóvédelem:

Mit is mondott a Kúria?

“Ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen.”

Tisztelettel jelentem, hogy ezen a kérdésen is átlendülhetünk … 

…….és most jöjjön az a bizonyos kávé két cukorral, mert időben szóltunk

2006. január…Bankszövetség: nem kell félni a devizaalapú konstrukcióktól

Amire szerződtek az emberek! A Bankszövetség 2006. január 29-én elkészített tanulmányában részletesen bemutatta, hogy az ügyfelek félelmei alaptalanok akkor, ha devizában adósodnak el hosszútávú hitelekkel. Nem kellett közel 2,5 év, máris megbuktak az elemezések. Ezek után csak azt lehet nehezen elképzelni, hogy ma a nehezen teljesítő ügyfeleiknek miért mondják azt, hogy “aláírta”, és azt, hogy nem tartott a tarkójához senki fegyvert, hogy hitelt vegyen fel.

“A hosszabb lejáratú hitelt felvenni szándékozók továbbra is nyugodtan választhatják a devizaalapú konstrukciókat, mert a hitel futamideje alatt valószínűleg nem lesz a törlesztési terhet jelentősen és tartósan megnövelő árfolyammozgás – állítja a Magyar Bankszövetség (MB). A bankszövetség honlapján a devizaalapú lakossági hitelek kockázatairól közzétett tájékoztató megállapítja: reálisan nem lehet azzal számolni, hogy a forint/euró árfolyam 2006-2007-ben akárcsak megközelítené a 270-275 forintot (ennél a devizahitelek kamatelőnye már megszűnne, feltételezve, hogy a deviza- és a forintkamatok nem változnak)

Mivel a devizahitelek túlnyomó többsége hosszabb lejáratú (lakás- és gépkocsi-finanszírozási) hitel, az esetleges néhány napos nagyobb árfolyamingadozás a törlesztési terheket érdemben nem változtatja meg. Nem kell tehát attól félni, hogy az árfolyamkockázat miatt a devizában hitelt felvevő háztartásokat súlyos veszteségek érhetik.

Az utóbbi hat évben – 2000. január elejétől 2005 decemberéig – átlagosan 252,15 HUF/EUR volt az árfolyam, anélkül, hogy trendszerűen akár növekedett, akár csökkent volna. Az euró a 270 forintos árfolyamot mindössze pár napig lépte át az elmúlt hat évben (2003 novemberében).

Azaz a hat éve kis ingadozásokkal fennálló árfolyam folyamatosan a forint árfolyamingadozási sáv (2001-tól plusz-mínusz 15 százalék) erős sávszéléhez esett közel – állapítja meg az MB elemzése. A forint árfolyamára több tényező együttesen hat – hívja fel a figyelmet a bankszövetség.

Így mindenekelott a forint iránti kereslet és kínálat, amit a forintkamatok erőteljesen befolyásolnak; a fundamentális tényezők alakulása (a makrogazdasági kockázat); a világgazdasági folyamatok (a főbb világgazdasági régiókban hogyan alakul a likviditás, a gazdasági növekedés); egyes világgazdasági régiók megítélése, esetünkben a közép-kelet-európai feltörekvő országok kockázatosságának mérlegelése.

Az MB szerint hosszabb távon egyértelműen azzal kell számolni, hogy a forint árfolyama – legalábbis reálértelemben – folyamatosan felértékelődik. Ennek több oka van. Egyrészt a világban rendkívül jelentős volumenű likviditás keresi a befektetési lehetőségeket, ami a nagyobb kockázatú – hozamú – térségek, így a feltörekvő országok pénzügyi piacainak vonzerejét is növeli.

Az euróövezethez csatlakozás az azt megelőző időszakban a pénzügyi piacokat is vonzóvá teszi a külföldi befektetők számára, ami folyamatos forintfelértékelődési nyomást jelent, s hasonló hatása van a hazai reál- és nominális konvergenciának is – teszi hozzá.

Ha a 2000. évi átlagot 100-nak tekintjük, akkor – akár a fogyasztói árak, akár az ipari termelői árak alapján számított – HUF/EUR reál effektív árfolyamindex 2005. októberig nagyjából 22 százalékkal erősödött. Másképp ez azt jelenti, hogy a forint árfolyama 22 százalékkal kevésbé gyengült, mint ha a hazai és az EU-s infláció különbözetének megfelelően változott volna.

A bankszövetség szerint nem csak a reálértelemben vett tartós forintgyengülést zárhatjuk ki a lehetséges jövőbeni forgatókönyvek közül, hanem a forint jelentős és tartós nominális gyengülését is. A forintárfolyam az elmúlt években leginkább akkor gyengült meg időlegesen, ha a világgazdaságban vagy a régióban valamilyen jelentős esemény (pl. 1998 őszén az orosz válság) történt.

Ma a gazdaság – az államháztartás minden gondjával együtt is – gyorsan fejlődik, s erősebb, mint korábban, a befektetők hozaméhsége pedig tartósan erősnek tűnik – olvasható az MB tájékoztatójában. Mindez azt jelenti, hogy nem kell tartani a devizaalapú hitelkonstrukcióktól. – Magyar Távirati Iroda

Az ORIGO is leközölte a cikket a honlapján 2006. 01.31.-én, majd 2006. február. 1-én módosította:

Ma ismét vendégszerzőnk, Nagy Imre miniszterelnök-jelölt-aspiráns gondolatait olvashatjátok! Fogadjátok szeretettel! (A témát itt beszéljük tovább: https://www.facebook.com/groups/devizashitelremegoldasvan/ )

Három év, több százmilliós perköltség és legalább 4000 eltékozolt, öngyilkosságba menekült élet után végre elértünk egy ponthoz, amikor a bankok tovább már nem takarózhatnak azzal, hogy ezek makulátlan, szeplőtelen szerződések, melyek az igazság üllőjén, a bölcsesség kalapácsával, az EU szakértelmével lettek kovácsolva.

Itt az idő, hogy egy pillanatra megálljunk és összefoglaljuk azt, hogy mit tudunk és milyen további kelepcék várnak ránk. Megpróbálom a posztot nem túlzsúfolni jogszabályokkal :)

Mi is az a fogyasztói szerződés?

A fogyasztói szerződést szabatosan úgy fogalmazhatjuk meg, hogy olyan szerződés, amelynél egy adott cég egy adott termékét vagy szolgáltatását adja el olyan magánszemélynek, aki azt "felhasználja". Jellemző erre a szerződésre, hogy a szerződések szövegezése uniform, azaz szinte minden egyes fogyasztónál ugyanaz (csak a nevek és egyéb számadatok cserélődnek), illetve hogy a fogyasztó nincs (és nem is lehet tisztában) a termék minden összetevőjével.

A fogyasztási szerződések esetén ugyanis a terméket előállítónak kell azt szavatolnia, hogy az eladásra kínált termék és szolgáltatás a vonatkozó iparági szabványnak megfelel. Ráadásul ezt a vonatkozó állami felügyeletnek rendszeresen ellenőriznie kell(ene).

Például az ELMŰ a fogyasztási szerződésében garantálja, hogy a konnektorból mindig 230V jön (bizonyos tűréshatárral, adott frekvenciával). Ezt akkor is be kell tartania, ha a fogyasztó nincs tisztában az elektromosság, feszültség és frekvencia fogalmával. Ha ezen tartományból kilép és emiatt elektromos eszközök tönkremennek, akkor az ELMŰ-nek vállalnia kell a felelősséget.

Másik példánk legyen a sör. Ha A Tesco-ban ilyet vásárlunk, akkor nem gyakran látni mobil labort maga után húzó, nagy pofával kommentelő trollt, hogy minden egyes termékből mintát vegyen és azt ott helyben összetevők, nyomelemek, baktériumok, vírusok és egyebekkel kapcsolatosan elemezzen. Ugyanis itt mindenki megbízik abban, hogy az adott termék gyártója a vonatkozó jogszabályokat betartja (azaz nem kerül pl. metilalkohol vagy fagyálló a sörbe), illetve az ÁNTSZ azonnal lecsap, ha olyan, egészséget veszélyeztető étel kerül ki a polcokra, amelynek nem lenne szabad. 

Mi, fogyasztók, amikor az adott sört leemeljük a polcról és azt kifizetjük a kasszánál, akkor kvázi fogyasztói szerződést kötünk a termék gyártójával. Még ha ott helyben nem írunk alá húsz oldalas szerződést, a törvények és szabályozások vonatkoznak ránk (ki kell fizetni), és a gyártóra (be kell tartani az előírásokat) és az ÁNTSZre (az előírt szabályoknak megfelelően a gyártót ellenőriznie kell, szükség szerint büntetni vagy engedélyét bevonni).

A deviza alapú hitel fogyasztói kölcsönszerződés

Amikor Magyarországon az emberek a deviza alapú kölcsönöket felvették, akkor nem hogy ugyanolyan, hanem jóval szabályozottabb fogyasztói kölcsönszerződést írtak alá, mint amit a fentebbi példában említettünk. 

Az EU fogyasztóvédelmi törvényei a következőket mondják ki (13/93/EEK):

A banknak joga van kamatot szedni és az adóssal szemben eljárni (azaz a törvény a bankoknak plusz jogokat biztosít), amennyiben ezen fogyasztói szerződések megfelelnek az ÖSSZES olyan kritériumnak, amelyet a törvény megemlít: a szerződésnek tartalmaznia kell a kölcsönösszeget, a törlesztőrészletek számát és értékét, a visszafizetés gyakoriságát, a futamidőt, a THM-et, ha egyoldalúan változtatható a szerződés, akkor a változtatás okait (azoknak a felektől függetlennek, objektívnek, szimmetrikusnak kell lennie és egyértelműen meg kell határozniuk, hogy mely esetben és mennyivel változtatják meg a szerződés paramétereit), szerepelnie kell minden költségnek (pl. árfolyamrés), stb...

AZONBAN

.. ha a bank által a fogyasztóval kötött szerződés a fentebb említett paramétereket nem, nem jól vagy csak részben tartalmazza, akkor ez a törvény a bankoktól elveszi a plusz jogokat és a fogyasztók pártjára áll: teljesen semmissé teszi ezen szerződéseket.

Miért? Kérdezhetnénk ... az európai jogalkotó úgy állapította meg, hogy a bankok túlhatalommal rendelkeznek az adósokkal szemben, így ha a bíróság a szerződést tetszés szerint módosíthatná, akkor a bankokat semmi sem kényszeríteni arra, hogy megfelelő szerződéseket írassanak alá a fogyasztókkal. Előfordulhatna olyan eset, hogy a bank kiszór 0%-os kamatú hiteleket, majd három hónappal a megkötés után 20%-ra emeli a kamatot. (Mintha a Tesco-ban a sör a polcon még 50 forint lenne, de a kasszánál már 300!) (Oh, wait! Mintha már láttam volna ilyet valahol ...) Ha a bíróság előtt korlátlan mértékben lehetne ezen szerződéseket javítani, akkor az egész fogyasztóvédelem fabatkát sem érne, hiszen a bank ráér pereskedni: ideje és pénze is van bőven. Az a maroknyi ember, aki perel és bíróság elé kerül, kap egy átírt szerződést, lehet még rosszabb feltételekkel. Semmi sem kényszerítené a bankot a korrekt ügymenetre.

A fentiek miatt az EU szabályozás NAGYON kemény. Azt mondja, hogy ha a legapróbb hiba is van a szerződésben, akkor az semmis. Nem javítható. Ki kell dobni.

Milyen hibákról van szó az esetünkben?

A legtöbb szerződésben a kölcsön összege sincs feltüntetve, ami önmagában semmisségi ok! Emellett a kamat módosítását eredményező okok is csak fel vannak sorolva, közöttük rengeteg olyan, ami miatt nem is lehetne emelni ... pl, a banki alkalmazottak bére vagy hirdetési költségek. Belátható, hogy ezekre a banknak ráhatása van és se nem etikus, sem pedig jogszerű ezen indok alapján emelni.

A Kúria legutóbbi (2/2014 PJE) döntése alapján ráadásul kimondta, hogy az árfolyamrés egy tisztességtelen költség és helyette az MNB árfolyamot kell alkalmazni, visszamenőleg. Ez annyit tesz, hogy minden egyes szerződésben, ahol eddig valamennyire jó volt a THM, most már garantáltan elromlik, ami ugye megint egy semmisségi ok.

Jegyezzük meg, ezen szerződések az EU jog szerint nem javíthatóak. A magyar igazságszolgáltatás próbálja befoltozni őket.

Mit mondtak eddig a bankok?

Az elmúlt három évben a több ezer bírósági perben, egyéb megkeresésben és levelezésben szinte az összes bank azt állította, hogy ezek a szerződések makulátlanok, szeplőtelenek és mindenben megegyeznek a hatályos jogszabályoknak.

Annak ellenére tették ezt, hogy bekértünk több külföldi banktól (még a magyar bankok anyabankjaitól is) jelzáloghitel ajánlatokat. Érdekes módon azokban a szerződésekben a kamat mindig referenciához kötött volt és a kamatemelés indoka nagyon precízen le volt írva (pl.az adott ország "KSH"-ja által megadott, dec 31-i inflációs adattal kötelező korrigálni a kamatot) Azokban  szerződésekben semmilyen gumicsont, korlátlan kamatváltoztatási lehetőség nem volt.

Három éven keresztül kértük, kérleltük a bankokat, hogy egy kicsit gondoljuk már át a szerződéseket, mert ez így nem lesz jó. Felhoztuk a megoldásokat, kitúrtuk a jogszabályokat és mondtuk a bankoknak, hogy el tudjuk vinni a semmisségig a dolgokat, így jobb, ha közösen találunk megoldást.

A bankok ebben nem voltak partnerek.

Mit tesz most a Bankszövetség?

Most, hogy az első nagyobb csatát megnyertük a Kúria tegnapi döntésével (2/2014) a Bankszövetség már "jogtechnikai" megoldásért lobbizik. Olyan megoldásért, amelyben a bankok, az állam és az adósok közösen viselnék ennek a terheti.

Sajnos rossz hírem van a Bankszövetség számára. Mivel ezen szerződések pontosan az elégtelenül megfogalmazott, így a fentebb említett követelményeknek nem megfelelő pontok miatt dőlnek meg tízezrével, ezért az ebből adódó teljes felelősséget - a jogszabályok értelmében - a bankoknak kell viselniük.

Jelen felállásban az összes szerződésre a semmisség kimondása az egyetlen vállalható és jogszerű út.

Nem csak az árfolyamrés jár vissza!

Hogy megértsük a fogyasztóvédelmi törvény súlyosságát (és helyén tudjuk kezelni a Bankszövetség és a kormány "mentőcsomagját) tudnunk kell, hogy a semmisség hogy számolódik!

Ha a bankok csak a jogtalanul beszedett árfolyamrést adnák vissza, akkor az nem érinti a szerződéshez kötődő "virtuális tartozás" értékét, illetve az eddig bármilyen jogcímen befizetett összegeket.

Ha egy szerződésre a semmisség kimondásra kerül, úgy az eddig BÁRMILYEN jogcímen befizetett összeget le kell vonni a bank által FOLYÓSÍTOTT forint összegből és ez képzi az új tartozást. (Az, hogy ezekre hogyan és miként kell kamatot fizetni, még nem tisztázott. Egyesek szerint a kölcsönös teljesítés miatt nem kell, mások szerint MNB alapkamatot kell fizetni ezekre. De nem szabad elfeledkezni az önálló zálogjog után a bankok részéről fizetendő kamatról sem!)

Hogy egy példát hozzunk fel: ha valaki 2008-ban felvett 5 millió forintot és 4-et utalt vissza a banknak, akkor jelenleg a bank kb 9-et kér tőle. Ha CSAK az árfolyamréssel korrigálnánk - ami tetszene a Bankszövetségnek - akkor az új tartozás kb 7.4 millió lenne.

Ha azonban a semmisség megállapításra kerülne az adott szerződésnél, akkor az adós új tartozása kb 1M Ft (egymillió) lenne.

S ez csak egy nagyon szimpla 5 milliós hitel.

Ugye hogy "aprópénz"? Hogy "felesleges perelni..."?

Volt-e CHF?

Igazából mindegy. Semmis szerződés esetén ezt nem kell és nem is szükséges vizsgálni. Úgy képzeljük el, hogy a sörünkben egy patkány úszik. Belátható, hogy népegészségügyi szempontból erősen kifogásolható ez. A gyártó ilyen esetben összerakhatja az összes kezét, ha annyival megússza, hogy ideiglenesen le kell állítania a termelést (Kínában a gyerektápszerek "okosba" történő adalékolásáért egészen sok ember kivégeztek már!).

Ha nem figyelt oda és olyan terméket állított elő, ami nem felelt meg a szabványnak, akkor a termeléskiesés az ő problémája.

Az belátható, hogy nem megoldás, hogy ha minden sörösüvegben patkány van, akkor a gyártó egyenként kihalássza a patkányokat az üvegből és EGYÁLTALÁN a polcon hagyja.

A mi esetünkben is, a szerződés semmissége a szerződésből következik, az aláírás pillanatában már fennáll. Semmisség esetén pedig az adósnak indifferens, hogy a bank CHB-ből vagy denevérfülből állította elő az átszámítást. Mindegy. Az adósnak sem kell tekintettel lennie a bankra. Arra a bankra, amely eddig átnézett rajta és nem törődött vele. Csak zaklatta.

A Kúria érvényben akarja tartani a szerződéseket

Igen. A tegnapi határozatban is ismételten ennek adtak hangot. Arra hivatkoznak, hogy az adósnak rövid távon nagyobb megterhelést jelent, ha egy összegben kell visszafizetnie a tartozását. (Ami ugye ordas nagy csúsztatás, mivel lehet, hogy rövid távon 3 milliót kell csak kifizetnie, míg az életben tartással és a szerződés jogellenes foltozásával meg 27 milliót ... melyik is jobb?)  Azonban ismételten jegyezzük meg, hogy a fentebb említett EU szabályozás azt is kimondja, hogy kérdéses esetekben azt a megoldást kell választani, amely a fogyasztó számára kedvező. Márpedig az, hogy egy adott adós számára mi a kedvezőbb megoldás, azt a Kúria nem tudja eldönteni. Csak az adós!

Ha az adós perel, akkor nyilatkozhat úgy is, hogy a semmisségre saját érdekében hivatkozik és neki kedvezőbb megoldás az, ha a szerződés semmissé válik. Ez egyébként a Kúria indoklásában is olvasható, ahol azt írják, hogy az esetek nagyobb részében ez az adósnak problémát okoz. Az adós bátran hivatkozhat a Kúria indoklására azzal, hogy ő a Kúria által implicite említett kisebbséghez tartozik, amelynek a semmisség kimondása jobb.

Bankcsőd? Államcsőd?

Virtuális pénzekről beszélünk. A bankok itt nem veszteséget könyvelnek el, hanem a hibás termékek miatt nem tudják beszedni az általuk remélt plusz profitot. Ennyi erővel minden hétvégén be lehetne perelni a Szerencsejáték Rt-t, hogy nem nyertük meg a lottó ötöst, pedig már számítottunk rá és fejben el is költöttük. 

A bankok ismerték a törvényeket és a játékszabályokat - s azokat érdekes módon tőlünk nyugatabbra minden szerződésnél be is tartottak. A bankok ismerték ezen törvényeknek nem megfelelő szerződések következményeit. Tudták, hogy mi lehet a hazárdírozásuk következménye.

A jognak és törvényeknek mindenkire egyformán kell vonatkoznia. A bankok sem bújhatnak ki a fogyasztóvédelmi törvények alól azt hajtogatva, hogy a bankrendszer fontosabb mint az emberek.

AZ ÁLLAM AZ EMBEREKÉRT VAN ÉS NEM A BANKOK JÓLÉTÉÉRT!

Ha az elmúlt három évben a bankok etikusnak és jogszerűnek tartották kifosztani az embereket, elvenni a házukat, reményüket és életüket, akkor miért nem tartják etikusnak azt, ha most - hogy az igazság lassan a felszínre kerül - most a bankoktól vegyünk vissza mindent? 

Milyen gazdasági motorról beszélünk ott, ahol például az AXA 2010 óta NEM hitelez? 

A bankok is - nagyon leegyszerűsítve a dolgot - ugyanolyan gazdasági szereplők, mint például a Rózsika Bt. Csak kicsit nagyobbak. De ahogy korábban is meg lett fogalmazva, a törvény rájuk is vonatkozik.

Ha egy bank nem a törvényeknek megfelelő szerződést adott ki a kezei közül, akkor azért - a törvények értelmében - csak saját maga tartozik felelősséggel. Ha túl sok ilyen szerződés van, akkor bedől. 

A bíróság és a jog nem mérlegelhet. Nem menthet fel senkit, még egy bankot sem a törvények betartása alól az, hogy esetleg becsődöl vagy egy kicsit megrázza az ország gazdaságát. A tettekért vállalni kell a felelősséget! Ha egy bank, - az EU-ban nagyon durván szabályozott - meghatározott fogyasztói hitelek miatt be tudja dönteni a gazdaságot, akkor ott nagyon időszerű lenne már megkérdezni a PSZÁF-ot és az MNB-t,hogy HOL VOLTAK EDDIG???

Mit tehetnének a bankok?

A Bankszövetség pánikszerű "csak ne perelhessék az adósok a bankokat" hozzáállása helyett a leggyorsabban úgy oldhatná meg a problémát, hogy a semmisségből kiindulva minden bankkal újraszámoltatná a teljes tartozást. (Emlékezzünk: teljes semmisség esetén csak az utalt pénzek vannak) Így a felesleges csűrés csavarások (CHF, árfolyamok, stb) kikerülnek a képből. Az így kiszámított tartozásra pedig az ügyfélnek új, BUBOR-hoz kötött kamatú forinthitelt ajánl fel.

Így az ügyfelek is megmaradhatnak az adott banknál (vagy esetleg jobb és jogszerű konstrukciókat ajánló bankhoz mehetnek át) és a leírások sem egyszerre jelentkeznek nála (a plusz kártérítési perekről nem is beszélve).

Természetesen minden esetben kell biztosítani azt a lehetőséget, hogy az adott adós az új tartozását egy összegben kifizethesse.

A teljes újraszámolás és újraszerződés 2-3 hét alatt lebonyolítható lenne. 

Miért nem választhat mást a kormányzat a semmisségen kívül?

Egyszerűen azért, mert az EU Fogyasztóvédelmi törvények alapján egy tagállam (jelen esetben hazánk) szigorúbb törvényeket hozhat, de engedékenyebbeket nem. Emellett nem lehet olyan jogszabályt vagy törvényt hozni - a Bankszövetség nagy bánatára - hogy a fogyasztók jogait korlátozza, főleg a szerződéssel kapcsolatos perben.

Ha a kormány ismételten elmismásolja a "megoldást", akkor azzal azt éri el, hogy lesz egy maroknyi ember, aki nem fél attól, ha Luxemburgig vagy Strasbourgig kell mennie, hogy kimondják az igazát. Amikor ezek az emberek visszatérnek és bemutatják, hogy igazából nem 5%-al kellett volna hogy csökkenjenek a tartozások, hanem 85%-al, akkor itt robbanni fog a bomba. Képletes és valódi értelemben is. Az emberek akkor fognak rádöbbenni, hogy ismét át lettek verve.

A nagy kérdés, hogy ez a felismerés még ebben a ciklusban lesz-e vagy sem. Tudomásunk szerint 2013 Karácsonya előtt egy EU petíció íródott, amelyhez 500 ember adta a nevét és a szerződését. Ezen szerződések idén ősszel már az EU megfelelő plénuma elé kerülnek és előbb vagy utóbb ezekről valamilyen határozat születik. Mivel az EU bíróság előtt rengeteg olyan döntés van, amely kimondja, hogy ezen szerződésekbe nem lehet beleírni, nem lehet módosítgatni mert az a fogyasztóvédelmi törvények kiüresedését okozzák. Kimondják azt is, hogy mely esetben semmisek ezek a szerződések. Így erre az 500 szerződésre is hasonló sors vár. Vajon azokra a Bankszövetség és az akkori kormány mit fog reagálni? Az állampolgárok ily módon történő kijátszása minek számít a Btk szerint?

517 vs10

Az EU-ban megközelítőleg 517 millió ember él. Ebből 10 milliónál kevesebben Magyarországon. A magyar deviza alapú kölcsönszerződések jelenleg már hazán határain toporognak. Most még a Kúria, a Bankszövetség és a Kormány együttes erővel semmissé teheti ezeket, arcvesztés nélkül.

Ha ezek az ügyek az EU szintre elkerülnek - márpedig ezt az előbb említettek nem tudják megakadályozni - akkor az EUnak nem nagyon van más lehetősége, mint ezen szerződéseket semmissé tenni. Nem csak azért, mert a fogyasztóvédelmi törvényekből ez következik, hanem azért is, mert ha másképp döntetnének, akkor azzal precedenst teremtenének arra, hogy az ilyen "hanyag" szerződések az EU más országaiban is elterjedhessenek.

Az EU egy nagyítóval alig látható, 10 milliós magyar pénzpiac miatt nem fogja bedönteni az 507 millió emberes pénzpiacát.

Az EU tudja, az adósok tudják, a Bankszövetség tudja, Orbán Viktor kimondta, hogy ez egy hibás termék. Ez nem fertőzheti meg az EU piacokat. Ilyen egyszerű az egész.

Lopj sört!

A Bankszövetség jelenlegi álláspontja, hogy az ezen hibás termék következményeit és terheit az adósok, bankok és az államok egyaránt vállalják olyan, mintha az ember betörné a Tesco kirakatát, kivinne pár bevásárlókocsi sört. Majd mikor elkapták, visszaadna egy kocsi sört és elkezdene egyezkedni, hogy a kirakatot a Tesco vezetősége, a rendőrség és ő állják. No és persze felejtsük el minden egyéb retorziót.

A bankok ismerték az 1985-ös Westpac ügyet, aminél ugyancsak CHF-el (és USD-vel) csaltak tőrbe több tízezer ausztrál gazdát. Ha utánaolvasunk a témának, akkor ugyanaz a forgatókönyv rajzolódik ki, mint amit a napjainkban átélünk. A bankok nem mondhatják azt, hogy erre még nem volt precedens.

Az okozott kárért, fenyegetésért, zaklatásért pedig mindenkinek számot kell adnia. (Btk 373)

Ha sört lopunk és elkapnak, akkor ne nekünk álljon feljebb! Tessék emelt fővel viselni a büntetést is! (Ha már eddig lehetett élvezni a jogtalanul beszedett pénzeken vásárolt luxust!)

S még valami, ha Kovács Levente arra apellál, hogy az adósoknak is ki kell venniük a részüket a teherből, akkor ezúton üzenem neki: EDDIG pontosan CSAK az adósok vették ki a részüket. Mi már megtettük a részünket, most a Bankszövetségen a sor. 

Illetve, kedves Kovács Levente ... nem igazán találtam semmilyen olyan nyilatkozatot, amelyben méltánytalannak nevezte volna bármelyik olyan Kúria döntést, amelyben a banknak kedvezőbb döntés született. Akkor miért nem ágált a Kúria döntése ellen?

Ne feledje, a Lannisterek devizaadósok mindig megfizetik az adósságukat. De most Önök vannak soron!

Banki alkalmazottak

Fontosnak tartanám megjegyezni, hogy a Hpt 46 alapján a banki ügyintézők is elővehetőek ezen szerződésekkel kapcsolatosan. Főleg azok, akik az elmúlt 3 évben állandóan zaklatták az adósokat. Hiszen tudták, jelezték nekik, hogy ezen szerződésekkel valami nincs rendben. Nekik is le kellene vonni a tanulságokat.

Nekik is meg kell érteniük, hogy egyetlen munkavállaló sem takarózhat azzal, hogy majd a bank elviszi a balhét ha baj van, addig viszont azt és úgy mondhatnak a telefonban, az ajtóban állva, ahogyan akarnak. Mert ez esetben lehetne csinálni egy maffia Kft.-t megtenni főnökének egy életfogytos fegyencet és onnantól kezdve az alkalmazottak szabadon gyilkolhatnának, hiszen bár embert ölni bűn, de majd a Kft-t kell felelősségre vonni.

Az elmúlt három évben rengeteget hallottuk azt, hogy "minek írtuk alá", a "fejünkhöz fegyver volt fogva", stb ... most mi is ugyanezt kérdeznénk a banki alkalmazottaktól. Mert nekik sem kötelező ott dolgozni, ahol. Viszont ha ott dolgoznak és részt vesznek a jogtalan követelések behajtásában, az adósok zaklatásában, miközben az adósok nagy része kézzel lábbal tiltakozik és bizonygatja, hogy nem jogszerű amit a bank kér, akkor abban már az ő felelősségük is benne foglaltatik. Főleg úgy, hogy elvileg meg kellene tagadniuk a munkát, ha jogsértést tapasztalnak. Márpedig ha egy ügyintéző már az 500. adós felhívásán van túl és már ezerszer olvasta az adósok levelét, amelyben a hitelsikerek.hu-ra feltöltött jogerős, másodfokú ítéleteket ismertetik, akkor nehezen hihető és nem életszerű, hogy az ügyintézőben nem merül fel az, hogy esetleg az adósoknak igaza van.

Barabás Gyulát idézve: "Mi szóltunk" és "Senki nem megy sehova!" Most már ...

Közjegyzők, kártérítések

Utolsó gondolatként emlékezzünk meg a közjegyzőkről. Itt nagyon egyet lehet érteni a Jobbik állásfoglalásával, hogy a közjegyzőségre ilyen formában nincsen szükség. A közjegyzők 50.000-170.000 Ft körüli összegekért ellenjegyeztek olyan szerződéseket, amelyek most már úgy tűnnek, hogy olyan lukasak, mint az ementáli sajt. S ezen szerződések alapján lesznek azonnal végrehajtatva, kilakoltatva emberek.

Trollok, kemény legények

Csak érdekességképpen megemlítem, hogy a Kúria döntést követően valahogy elmaradtak a nagyszájú trollkommentek, hogy de hát aláírta, fizesse, stb... érdekes ... amikor a Legfelsőbb bíróság kimondja, hogy ezek a hitelek bibisek, akkor nem kellene ezeknek a trolloknak esetleg elnézést kérniük? Hogy bocs, beláttuk, igazatok volt ... ? Pedig a belátás és megbánás egy nagyon csodálandó és tisztelendő ember erény ...

Remény

Nagyon remélem, hogy a jelenlegi kormánynak és Rogán Antalnak is maximálisan a helyén van az esze és megoldási javaslatukban a teljes semmisségből indulnak ki, lehetőleg azon az úton, amit fentebb vázoltam. Minden egyéb csak elhúzza a megoldást. Bár nem ugyanahhoz a táborhoz tartozunk, de a célunk ugyanaz: Magyarországot talpra állítani.

Úgy érzem, hogy a kormánynak ezen a döntésén múlik az, hogy miként kerül a történelemkönyvek lapjaira. Mert ez a kérdés az, ahol az igazságot és a megoldásokat már ismerjük. Azt kell eldönteni, hogy ezt a magyar kormány vagy az EU mondja ki.

Nagy Imre

2014. június 16-án a Kúria döntést hozott. Szokás szerint ezt a csoportunkon (belül https://www.facebook.com/groups/devizashitelremegoldasvan/ ) hatalmas várakozás és találgatás előzte meg.

A Kúria megadta a válaszokat: az árfolyamrés tisztességtelen költség, az egyoldalú kamatemelés tisztességtelen (szinte mindenhol), az árfolyamkockázat csak abban az esetben, ha az adós bizonyítani tudja, hogy nem volt birtokában minden információnak.

A legtöbb, bankok pártján álló portál elégedetten dörzsölte össze a tenyerét, mert ugye nem a legrosszabb forgatókönyv jött el. Az OTP a hírre 2%-ot erősödött.

De mint mindig, a lényeg a részletekben lakozik!

A Kúria ugyanis azt mondta ki, hogy maga az árfolyamkockázat tisztességtelen LEHET, ha azt az adós bizonyítani tudja. A nagy kérdés az, hogy vajon mi módon teheti ezt meg? Szerencsére ezt, a szerződések megkötésekor hatályban lévő Hpt. 78 teljesen pontosan és világosan megfogalmazza, ahogyan arra Várhelyi Tamás is rámutat:

"Különös fényben csillog a Hpt. 78. §-a "(1) A hitelintézetnek a kihelyezésről történő döntés előtt meg kell győződnie a szükséges fedezetek, illetőleg biztosítékok meglétéről, valós értékéről és érvényesíthetőségéről. A döntés alapjául szolgáló iratokat az ügyletre vonatkozó szerződéshez, illetőleg a leszámítolt váltóhoz kell csatolni.

(4) A kockázatvállalást tartalmazó szerződés tartama alatt a hitelintézet rendszeresen figyelemmel kíséri és dokumentálja a szerződésben foglalt feltételek megvalósulását, beleértve az ügyfél pénzügyi, gazdasági helyzetének alakulását és az (1) bekezdésben foglaltakat."

A fentieknek megfelelően MINDEN olyan dokumentumot - beleértve az árfolyamkockázatot feltáró dokumentumot is - már a szerződéshez kellett volna csatolni. Része kellett volna ezeknek lennie annak a közjegyző által hitelesített, nemzeti színű zsinórral átkötött és lepecsételt paksamétának is. Egyszerűen azért, mert a Hitel- és a Pénzintézeti Törvény ezt akkor előírta. 

S ha ez még nem lenne elég, ez a mai döntés még egy csavart hozott be a devizaadós perekbe. Az elmúlt két évben a bankok az alperesi oldalon, mint a bölcsek kövét, úgy húzták elő a Kúria 4/2012-es elvi határozatát, mely szerint:

"A teljes hiteldíjmutatóban nem szerepel, nem feltüntetendő az árfolyam változás, annak hatása, így a Hpt. 213. § b) pontjában írtakra tekintettel erre vonatkozóan konkrét becslést az alperesnek (szerk: bank) nem kellett adnia. A szerződés konkrétan tartalmazza, hogy miből tevődik össze a hiteldíj és mik azok a költségek, melyek a teljes hiteldíjmutató számítása során figyelembe nem vehetők. A svájci frank alapú hitel felvételének volt kockázata és erről a felperes a csatolt nyilatkozat szerint tájékoztatást kapott. Nem kellett azonban a szerződéskötéskor nyilatkoznia az alperesnek arról, hogy 2022-ig hogyan alakul az árfolyamkockázat, mi annak maximális felső mértéke. Ilyen jogszabályi kötelezettsége nem volt az alperesnek és nem is lett volna képes ennek teljesítésére, mert az árfolyam emelkedésének, csökkenésének nincs pontosan előrelátható, kiszámítható mértéke, illetve korlátja, különösen ilyen hosszú időtartam esetén."

Nos. Ez az az eset, amikor a fagyi visszanyal. A bank nem tudta és nem is volt kötelező elmondania. Ha elmondta volna, akkor pedig a szerződéhez ezt csatolni kellett volna.

Sakk-matt.