Az alkotmánybíróság ma meghozta a döntését devizahiteles ügyben. Szokás szerint felrobbantak a fórumok. Előkerültek a véres kaszák, nemzethalál víziója, s így tovább. Pedig az Alkotmánybíróság sem mondott semmi újat vagy meglepőt.

A legfontosabb dolog, azt megérteni, hogy a devizahitelt nem csak egyetlen okból lehet támadni és egy-egy ilyen döntés a hibák egy csoportjára vonatkozik, sosem az egészre. Az egyszeri devizaadósnak - ügyvéd vagy hitelsikerek.hu csoport segítségével - meg kell találnia a hibás pontokat a szerződésében. Ezen hibás pontokat össze kell vetni mind a Kúria, mind pedig az Alkotmánybíróság határozatával.

A továbbiak megértéséhez fel kell idézni a részleges és a teljes semmisség közötti különbséget. A részleges semmisség esetén a bíróság egy adott pontot kihúz a szerződésből, de a szerződés többi része megáll a saját lábán és továbbra is érvényes marad. A teljes semmisségnél azonban a komplett szerződés lesz megsemmisítve, mert olyan alapvető és sarkalatos eleme hiányzik a szerződésnek, amelyet a bíróság nem javíthat meg. 

A devizahiteles szerződésekben található problémák 2 nagy csoportot alkotnak: a szerződéskötéskori, illetve a szerződéskötést követő. Mindkét csoportban találhatóak részleges és teljes semmisséget okozó hibák.

Az Alkotmánybíróság mai döntése csak azokkal a szerződésekkel foglalkozik, amelyek érvényesek, azaz nem lettek semmissé téve, azaz nem voltak semmisek a szerződéskötés pillanatában és később sem váltak azzá. 

Szerződéskori hibák

Kúria 6/2013 PJE-ben megfogalmazta, hogy az érvénytelenségi okokat az aláírás pillanatában kell vizsgálni. Azaz, az ilyen hibák felismeréséhez és ellenőrzéséhez csak a szerződés szövege, illetve az egyéb, adós által ismert és elismert dokumentumok szükségesek. Ide tartoznak a Hpt. 213 alá tartozó pontok (összeg, THM hiba, stb), illetve egyéb semmisséget okozó problémák (egy aláíró a banktól, illetve nem jogosult aláíró és így tovább)

Ugyanitt a Kúria megfogalmazta, hogy a szerződés életben tartására kell törekedni, mivel az egyszeri nagy összegű visszafizetés ellehetetleníteni az adóst a legtöbb esetben. (A hangsúly a "legtöbb esetben" kifejezésre vonatkozik. A perben be lehet csatolni a kérelmet, hogy nem kérik, hogy a bíróság emiatt erre törekedjen, mert az adós majd megoldja, ahogyan tudja ...)

Ha ilyen hiba az aláírás pillanatában már benne volt a szerződésben, az semmis, azaz mintha az aláírás meg sem történt volna. Ha az ingatlanon volt jelzálog, akkor azt törölni kell, ha a BAR listás lett miatta az ügyfél, akkor onnan is ki kell szednie a banknak.

Az Alkotmánybíróság a hibák ezen csoportját nem vizsgálja a mai döntésében, hiszen szerinte csak akkor változtatható a szerződés, amennyiben előre nem látható események következnek be. A szerződés aláírásának pillanatában minden ismert volt a bank számára is. Így a három követelményből egy már alapból nem teljesül.

A másik, hogy az Alkotmánybíróság határozata szerint csak olyan szerződés módosítható, amelyik érvényes. Ha egy szerződés semmis volt az aláírás pillanatában, akkor azt a kormány sem módosíthatja, lévén nincs mit!

A közel 250 megnyert per szinte mindegyike az aláírás pillanatában fennálló hibákat támadta. Sikeresen.

"Az állam feladata a fogyasztóvédelem intézményrendszerének és jogszabályainak megteremtése" – közölte az AB.

Ez annyira a feladata, hogy már régen van ilyen. Az alapjait az EGK 13/93 fektette le, majd az a magyar jogrendszerbe is átvezetésre került. A magyar kormány ezen területen nem lehet engedékenyebb, mint amit az EU törvények és jogszabályok előírnak.

Tömören megfogalmazva az EU jogrendben a bankok számára extra garanciák vannak biztosítva, ameddig a szerződésük bizonyos kritériumoknak megfelelnek. Bár az Alkotmánybíróság a szerződési szabadságra hivatkozik, az adósok esetére a sokkal speciálisabb Hpt (Hitel- és Pénzintézeti Törvény) vonatkozik. Ebben pedig teljesen világosan meg van fogalmazva, hogy minek kell(ene) lennie egy ilyen szerződésben.

A szerződési szabadság mindig is keretek között volt. Például nem lehet olyan szerződést kötni, ami jogszabályellenes. Pl nem lehet felbérelni valakit legálisan arra, hogy robbantsa fel a CIB bankfiókot, vagy szerződést írni arról, hogy egy harmadik felet eltegyenek láb alól. A Hpt. viszont ezeken túlmenően még szorosabb kereteket határoz meg.

Az EU fogyasztóvédelmi törvényei azt mondják ki, hogy amennyiben egy szerződés nem felel meg ezen szoros keretnek, úgy a Fogyasztóvédelmi törvény térfelet vált és a fogyasztót kezdi el védeni úgy, hogy a semmisség kinyilvánításával elveszi az extra jogokat a banktól. Ellenkező esetben a bank olyan papírt írna, amilyet csak nem szégyel, majd a bíróságon úgyis kijavítják ...

Ezt erősíti meg az EU C618/10-es döntése az ügyben, mely szerint a tagállam (esetünkben Magyarország) szimplán nem írhat bele a szerződésbe. Ellentétes az európai joggal az ilyen szerződések módosítása vagy új elemek beszúrása.

Mi lesz a devizaadósokkal?

Ahogy látható, sem a Kúria korábbi, sem pedig az Alkotmánybíróság mostani döntése nem zárta le és nem is zárhatja le a semmisség megállapítására indult keresetek előtti lehetőséget. A devizaadós a következő lehetőségek valamelyikét választhatja:

1. Nem csinál semmit

A bank sem fog. Nekik megfelel a jelenlegi helyzet, ha az adós fizet.

2. Per

A bankját perelheti, ha a hibák a szerződéskötéskor már fennálltak. (A hitelek túlnyomó része ilyen) Az eredmény nagy valószínűséggel a teljes semmisség kimondása lesz. Ezt követően a bank fog elszámolást indítani. Ekkor a kapott összegből levonva az eddig bármilyen jogcímen visszafizetett összeg lesz az új tartozás. A kamat még kérdéses. A lényeg, hogy ezt várhatóan egy összegben kell megfizetni.

3. Kormányzati beavatkozás (perelne, de fél az egyösszegű tartozástól)

Ahogy fentebb láthatjuk, a kormányzati beavatkozásra eléggé szűk tartomány áll rendelkezésre. Ész nélkül nem lehet a szerződést átírni vagy kibővíteni, mert ezzel szembe megy az EU jogszabályaival, amelyek e tekintetben erősebbek az itthoniaknál.

Mit tehet akkor a Kormány?

Ami az ilyen témakörökben mindig elfeledésre kerül: egy szerződést a két fél bármikor módosíthatja, közös egyetértéssel. 

A Kormány hozhat olyan jogszabályt, amely a szerződéseket indirekt módon módosítja: olyan jogszabályról lehet szó, amely egy adott intervallum (pl 2004-2010) közötti jelzáloghitelekkel kapcsolatosan a bankokat megegyezésre kényszeríti az adósokkal: az ügyfél kérésére az új tartozás legyen átkonvertálva egy forint hitelre, amelynek összege egyezzen meg azzal a tartozással, ami a semmisség kimondása után keletkezne. A kamat természetesen BUBOR+x% lenne.

A bank így javítja a portfoliója minőségét és megtartja az ügyfeleket. (Illetve, mivel ezek a szerződések CHF-et nagyon nem láttak, hatalmas veszteségről sem lehet beszélni)

Az ügyfél a jogi hercehurca kihagyásával tud normálisabb törlesztőrészlethez jutni, agy a teljes tartozását rendezni.

Az adós elől a per útja nem lesz elzárva, ha nem a kormányzati megoldást választja.

A Kormány ily módon úgy tudta megjavítani a szerződéseket, hogy azok nem kerültek összetűzésbe az EU Fogyasztóvédelmi törvényével. Azaz a káposzta is jól lakott és a kecske is megmaradt!

Kíváncsian várjuk, hogy mit hoz a jövő ... de ne tessék feledni, ha semmissé tesztek egy szerződést, akkor a Kormány sem tud már rajta változtatni!

Perre fel!

EU C618/10