2014. június 16-án a Kúria döntést hozott. Szokás szerint ezt a csoportunkon (belül https://www.facebook.com/groups/devizashitelremegoldasvan/ ) hatalmas várakozás és találgatás előzte meg.

A Kúria megadta a válaszokat: az árfolyamrés tisztességtelen költség, az egyoldalú kamatemelés tisztességtelen (szinte mindenhol), az árfolyamkockázat csak abban az esetben, ha az adós bizonyítani tudja, hogy nem volt birtokában minden információnak.

A legtöbb, bankok pártján álló portál elégedetten dörzsölte össze a tenyerét, mert ugye nem a legrosszabb forgatókönyv jött el. Az OTP a hírre 2%-ot erősödött.

De mint mindig, a lényeg a részletekben lakozik!

A Kúria ugyanis azt mondta ki, hogy maga az árfolyamkockázat tisztességtelen LEHET, ha azt az adós bizonyítani tudja. A nagy kérdés az, hogy vajon mi módon teheti ezt meg? Szerencsére ezt, a szerződések megkötésekor hatályban lévő Hpt. 78 teljesen pontosan és világosan megfogalmazza, ahogyan arra Várhelyi Tamás is rámutat:

"Különös fényben csillog a Hpt. 78. §-a "(1) A hitelintézetnek a kihelyezésről történő döntés előtt meg kell győződnie a szükséges fedezetek, illetőleg biztosítékok meglétéről, valós értékéről és érvényesíthetőségéről. A döntés alapjául szolgáló iratokat az ügyletre vonatkozó szerződéshez, illetőleg a leszámítolt váltóhoz kell csatolni.

(4) A kockázatvállalást tartalmazó szerződés tartama alatt a hitelintézet rendszeresen figyelemmel kíséri és dokumentálja a szerződésben foglalt feltételek megvalósulását, beleértve az ügyfél pénzügyi, gazdasági helyzetének alakulását és az (1) bekezdésben foglaltakat."

A fentieknek megfelelően MINDEN olyan dokumentumot - beleértve az árfolyamkockázatot feltáró dokumentumot is - már a szerződéshez kellett volna csatolni. Része kellett volna ezeknek lennie annak a közjegyző által hitelesített, nemzeti színű zsinórral átkötött és lepecsételt paksamétának is. Egyszerűen azért, mert a Hitel- és a Pénzintézeti Törvény ezt akkor előírta. 

S ha ez még nem lenne elég, ez a mai döntés még egy csavart hozott be a devizaadós perekbe. Az elmúlt két évben a bankok az alperesi oldalon, mint a bölcsek kövét, úgy húzták elő a Kúria 4/2012-es elvi határozatát, mely szerint:

"A teljes hiteldíjmutatóban nem szerepel, nem feltüntetendő az árfolyam változás, annak hatása, így a Hpt. 213. § b) pontjában írtakra tekintettel erre vonatkozóan konkrét becslést az alperesnek (szerk: bank) nem kellett adnia. A szerződés konkrétan tartalmazza, hogy miből tevődik össze a hiteldíj és mik azok a költségek, melyek a teljes hiteldíjmutató számítása során figyelembe nem vehetők. A svájci frank alapú hitel felvételének volt kockázata és erről a felperes a csatolt nyilatkozat szerint tájékoztatást kapott. Nem kellett azonban a szerződéskötéskor nyilatkoznia az alperesnek arról, hogy 2022-ig hogyan alakul az árfolyamkockázat, mi annak maximális felső mértéke. Ilyen jogszabályi kötelezettsége nem volt az alperesnek és nem is lett volna képes ennek teljesítésére, mert az árfolyam emelkedésének, csökkenésének nincs pontosan előrelátható, kiszámítható mértéke, illetve korlátja, különösen ilyen hosszú időtartam esetén."

Nos. Ez az az eset, amikor a fagyi visszanyal. A bank nem tudta és nem is volt kötelező elmondania. Ha elmondta volna, akkor pedig a szerződéhez ezt csatolni kellett volna.

Sakk-matt.