HTML

HitelSikerek

Friss topikok

Címkék

Perverz banki innovációk

2014.07.03. 11:36 DevizaAdós

(Ígérjük, egyszer csinálunk hozzá valamilyen animációt a könnyebb megértés érdekében)

A bankok a kommunikációjukban, és a Kúria jogegységi döntései e tárgyban, a devizaalapú hiteleket összemossák a deviza-nyilvántartású hitelekkel, mintha ezek mind deviza forrású hitelek lettek volna. Holott a hitel nyújtásának a feltételei és következményei, a pénztőke e két formája esetén eltérőek, hatásukban ellentétesek.

Ha a bank (más banktól kapott devizakölcsön, vagy saját deviza-vagyona, deviza betétjei) mérlegen belüli deviza forrása terhére nyitja meg az adós pozícióját Ft-hitel formájában (egy számlán), akkor a hitel forrása egyszeri devizaügyletből származó, deviza átváltásból származó Ft-hitel.

Ekkor az adós Ft-ban is, devizában is törlesztheti a részleteket, és a deviza-konverzió valóságos, és csak a törlesztő részletre vonatkozik. A deviza drágulása csak az aktuális törlesztő részletre hat ki, a kamat a deviza saját jegybanki kamatához igazodik. A bank saját devizaadósságot nem görget maga előtt a teljes devizatartozásra vonatkozóan (ahogyan a deviza-nyilvántartású hitelnél a befektetésre, erre rákényszerül). A devizaforrás esetén a Ft vagy stagnál, vagy erősödik az ilyen devizával szemben, ahogyan az a devizahitelek kihelyezésekor történt is.

Ebben az esetben (valós, mérlegbe könyvelt devizaforrás esetében) azonban a bank kockázata valóságos, és jelentős, mert maga is devizával tartozik a saját törlesztése, elszámolásakor. Ezért ilyen esetben az adóskockázatot is alaposan elemzi, mert az adós teljesítő képessége a hosszú távú jogviszonyban egyben a bank kockázata is!

Más a helyzet a szintetikus deviza („forrású”), a lánykori nevén deviza-nyilvántartású hitel esetén, mert ekkor a deviza, és a devizatőke jellege egészen más. Annyira más, hogy nem is forrás. Hanem pénzügyi eszközzel végzett banki ügylet. Csak megjegyezzük, hogy a magyar jogban nem típusszerződésként, csak szokásból elfogadottan létezik, de jogellenes ezért, míg az EU jogában szigorúan szabályozott ez az ügylet!

A számvitel szabályai szerint sem forrás az ilyen deviza, hanem eszköz.

Ennek alapján a deviza-nyilvántartású hitel során devizaforrás nem szükséges az ilyen hitelnyújtáshoz, a hitelnek azonban elengedhetetlen feltétele az ilyen devizaeszköz kezelése egy befektetés formájában. A bank ezt az eszközt úgy állítja elő, hogy a szerződés szerint az adós számára megnyitott Ft-hitelszámla mellett az adós nevére és adataival, a hitelszerződésre, és a hiteltörlesztési vállalására, és a hitelfedezeti ingatlanra való tekintettel, a Ft-hitelkerettel összegében megegyező, vételi árfolyamon számolt devizaösszegre egy devizatőke nyilvántartási számlát nyit. Ez a számla, forgalma, léte nem csak az adós, de a bíróságok és a közbeszéd előtt is titkos pénzügyi eszköz. Léte azonban a szerződésből eredően és néhány ügyben a bank által is feltártan bizonyított.

A szerződés szerint a bank devizában tartja nyilván az adós tartozását: a bank pedig ezt csak devizaszámlán teheti, és mérlegen belül. Könnyen belátható, hogy a bank így ugyanazt az adósságot kétszer tartja nyilván a szerződés aláírásakor, egyszer Ft hitel-számlán, és devizában ugyanazt, egy devizatőke nyilvántartási számlán. Mindkét számla fedezetlen, és forrás nélküli még ekkor. A bank ezt azért teszi, mert az adósnak ezzel a számlájával, mint pénzügyi eszközzel befektetést fog végrehajtani, hogy a hitelviszonyt létrehozhassa, amely feltétele annak, hogy (ezektől a pénzektől, eszközöktől független pénztárából) kölcsönt adhasson. A bank ugyanis nem a vagyonából, a zsebéből ad kölcsön, hanem hitelviszony keretében „teremti meg” a pénztőkét, aminek terhére a pénztárából bankjegyet, könyvelt pénzt ad kölcsön az adósnak. A hitelviszony léte a pénztőke teremtése, természetesen a bankjegy nem ez a tőkepénz, ezért nem is ezt adja kölcsön, hanem pénzeszközt, mondhatnánk a pénztárból.

A szintetikus deviza a deviza-nyilvántartású hitel esetében egy könyvelési folyamat, és befektetés, az ügyfél tudta és beleegyezése nélkül, az ügyfél devizatőke nyilvántartási számlájával.

A valóságban az ügyfél maga „ad” deviza-eszközt a banknak ahhoz, hogy a bank a hitelviszonyt a kölcsön érdekében létrehozza. A bank ugyanis az adós devizatőke nyilvántartási számláját kiviszi mérlegen kívülre. Így a mérlegben már csak egy Ft-hitel tartozás van. Ezzel a bank a saját kockázatát kezelte azzal, hogy a mérlegen belül sem az adósnak, sem a banknak fedezetlen, forrásnélküli devizakötelezettsége nincs.

Ezt a devizaszámlát a bank elismerteti a partnerbankjával (amely euróban gyűjti a betéteket) egy devizaszámla összegével megegyező euro számlával akként, hogy egy befektetési üzletet (swap) köt vele az ügyfél számlájával.

Ezt a kereskedelmi bank csak azért „teheti meg”, mert az ügyfél hitelszerződését (a forrásköltségekre vonatkozó részében) a devizaswap befektetésre szóló megbízásként, a hiteltörlesztési vállalását hosszútávon, a devizaszámla egyösszegű kifizetéseként az időszakos üzlet lezárásának esetére, és a hitel-biztosítéki jelzálogszerződést ingatlanra, a devizabefektetés fedezeteként „értelmezi”.

Erre a banknak sem joga, sem alapja nincs azon kívül, hogy más országokban ezt szabályozottan megteheti az adós tudtával. Magyarországon pedig befektetővel egy befektetési szerződés keretében. Ami a deviza-nyilvántartású hitelek esetében (mivel a léte sem nyilvános), nem teljesülhet. Nem teljesülhetne, de a bank mégis így jár el. Milyen jogszabályi felhatalmazással?

Azt ugyanis tudjuk, hogy az adós devizatőke számlájával a bank sajátjaként rendelkezik, rendes banki működésnek értelmezi cselekedetét, mert másként nem hozhatná létre a hitelviszonyt. Értjük, hogy likviditási problémák, forráshiány miatt nem tudtak volna hitelezni, külső forrás hiányában szintetikusan „állít elő devizát” azzal, hogy az adós számlájával végzett pénzügyi művelet „igazolja”, hogy a forrás és fedezetlen nélküli könyvelt deviza létezik.

Létezhet ez a könyvelt deviza így, mivel a bankok „szokásjoga” az, hogyha a semmivel kereskedhetnek, könyvelhetnek, akkor az a semmi „VAN”. Mondhatnánk, hogy ez a két bank perverz könyvelési kreativitása, mi közünk hozzá?

Csupán az, hogy ez a bank számára kielégítően kezeli azt, hogy az adósságot kétszer könyveli, mérlegen belül, és mérlegen kívül forgatva egy befektetésben, ezért van is deviza terhe (kötelezettsége), meg nincs is a banknak.

De ha EZ az ügyfél számlája, és a bank EZT összekapcsolja az ügyfél kötelezettségeivel és az ügyfél hitelszerződésével, és ez előállítja az adós, adóscsoportok minden valóságos terhét, akkor ugye nem mondhatja egy bank, hogy ezt írta alá az adós, ennek minden kockázatát, amely az aláírt szerződéssel megvalósul (az árfolyam drágulása és kamatemelkedés ennek következtében, társadalmi vagyon, pénz, és minősítés leértékelődés)? Ugye nem mondhatja a bank, hogy erről tudva, ezt vállalva kértünk „deviza alapú kölcsönt”? Ha még ma sem írják, vallják be nyíltan, hogy átverték ezzel az adóst, az országot? És még ma is a bíróságokat?

Miért nem hiányzik senkinek a világos beszéd erről a pénzügyi termékről, hogy ezt az adós nem vállalta, nem vállalhatta, ha még ma sem tárják fel előtte, miért és hogy döntötte nyomorba őt a „rendes”, kreatív banki működés?

Sokan, talán nem ennyien, akkor is aláírták volna az adósok ezt a hibridet, ha bevallják erről a bankok, hogy hibrid. De ha bevallották volna, akkor a kockázatelemzés az adósra, és a tájékoztatása a befektetésre nem lehetett volna megkerülhető, és a felelősségüket nem takargathatnák még ma is, és nem háríthatnák át a felelősséget az adósokra még ma is egyoldalúan és pofátlanul. 

És ha a hibridet nyíltan értékesítették volna, ahogyan minden más országban, akkor az adós kockázatát azonnal észlelniük kellett volna, és az adós érdekében azt is kezelniük kellett volna. Csak nem lett volna miből. És ennyi hitelt nem helyezhettek volna ki jogszerű termékértékesítés esetén. Márpedig a cél a minél több hitel kihelyezése, banki kockázatok nélkül, de valós adósbukások mellett. Arattak, mint a halál. Az egyetlen banki kockázat az, ha LELEPLEZŐDNEK.

Visszatérve a derivatív műveletre. A mérlegen kívül a két bank, a hitelnyújtó kereskedelmi bankunk, és partnerbankja, természetesen tudja, hogy ez a rövid lejáratú befektetés az ügyfél számlájával jogellenes, de a fenti „értelmezésüket” jogszerűnek és szokásos, innovatív banki műveletnek értelmezik. A két számla eltérő devizanemének, az összegre vonatkozó kamata különbözetét, és a kereskedelmi bank által a partnerbank részvételéért fizetendő díjazást úgy számolják el, hogy egy rövid távú üzletben egy későbbi időszakra a devizák kamataiban előre megállapodnak, és az időszak végén elszámolnak a kamatkülönbözettel, és a díjjal. Ennek költségei az adósra közvetlenül nem számolhatók el, ezért a bank az adóstól a devizaárfolyam emelkedéséből, és a kereskedelmi árrés (árfolyamrés) hasznából fedezi. Ezzel a bank a saját devizaszámla kockázatát (ami a teljes adósi tartozás ekként való görgetésével, bár mérlegen kívül, keletkezik „kezeli” Ezzel azonban, az adós tudta nélkül, az adós devizakockázatát a bankja maga állítja elő! Később leírjuk, hogyan.

Ezt követően a bank a partnerbank euroszámlája, vagy más forrása terhére, de a swap ügyletre tekintettel, euróból átváltott Ft-ot kap kölcsön és a mérlegbe bekönyveli egy pillanatra. Ezzel az adós Ft hitelszámlája a mérlegen belül Ft-forrással fedezett lesz. A bank ezt is kiviszi mérlegen kívülre és az adós devizatöke nyilvántartási számláját és ugyanezzel az összeggel fedezetté teszi. Így az adós teljes tartozása mérlegen belül könyvelt fedezettel, és devizatőke nyilvántartása is fedezettel lett ellátva a könyvelésben. Ekkor zárják a swap befektetést, és az adósnak kifizethetik a hitelkeret terhére a Ft-kölcsönt a pénztárban, vagy átutalással könyvelhetik a kifizetését. Ez a szintetikus deviza előállítás, és a szintetikus devizával ellentételezett Ft-hitel első lépése. Ez a deviza-nyilvántartású hitel. Az adós számláival végzett innovatív banki tevékenység és trükk. 2004-től csak ilyen devizahitelt nyújtottak a bankok, mert mérlegük szerint devizaforrás nem volt.

Mi ezzel a baj?

1. Az adós eszközével, számlájával végzik a tudta, beleegyezése nélkül, mindezekről és hatásairól az adós nem tud.

2. Befektetői pozícióba helyezi a bank az adóst a tudta, beleegyezése nélkül, mindezekről és hatásairól az adós nem tud.

3. A bank a saját virtuális devizakockázatát ezzel kezeli, likviditást állít elő, hogy korlátlan számú és összegű hitelt nyújtson valós kockázat nélkül, a valóságtól elszakadva, de az adós valós kockázatát előállítva, tudta, beleegyezése nélkül, mindezekről és hatásairól az adós nem tud.

4. A bank a tartós hiteljogviszony idejére, szüntelenül megkötendő és másik „bennfentes” bank közreműködését igénylő befektetéssel tarthatja fenn ezt a hitelviszonyt. Ellenkező esetben tönkremegy, mert a hitelszámlának van hosszú távú fedezete részletekben, de a devizaszámlának nincs. És ha a mérlegébe vissza kell hoznia a deviza-nyilvántartást, akkor az addig elkerült forrásteremtésről gondoskodnia kellene, de erre tőkéje, ilyen nagy adósságállományhoz nincs.

5. A bank és a bankrendszer így az adósai (önkormányzat, vállalkozás, fogyasztó) teljes devizatartozását egyszerre kénytelen a befektetésben maga előtt görgetni, és szüntelenül megújítani, a hitelek futamideje alatt, a befektetésnek tekintett, könyvelési trükkökkel.

6. Partnerbank híján a szintetikus deviza ilyetén előteremtése lehetetlenné válik, miközben minden ilyen hitelszerződésnek ez nélkülözhetetlen feltétele, miközben:

a) ez azt is jelenti, hogy a bank maga állítja elő a menekülő devizák (CHF, YEN, olykor EURO) drágulását a Ft-hoz képest, az ilyen piacot fedező USD, és az ügyletben részt vevő EURO esetében azzal, hogy a piacon állandóan, a teljes országos devizahitelből származó  devizaadósságot forintért újból, és újból könyvelten meg kell vásárolni. Ennek eredménye, hogy a kurrens devizák megdrágulnak a Ft-hoz képest. Nem a Ft romlik, hanem a swap devizái drágulnak.

b) Ezért a futamidők végéig ez fent sem tartható konstrukció, mert leminősíti a bankot, a partnerbankot, az országot, az ország adósságát, és az országkockázati felárat is EZ megdrágítja.

c) Mert 2004. után, ennek a deviza-nyilvántartású hitelállománynak, a valóságban szintetikus devizával ellentételezett Ft-hitel állománynak a bevezetése után a bankoknak kellett azzal számolnia, hogy ez az „A” terv, a rövid lejáratú swapokkal ellentételezett Ft-hitelek nem fognak a futamidők végéig fennállni, a devizadrágulás miatt az adósok ellehetetlenülnek, és a partnerbankoknak nem lehet elég díjat fizetni, hogy piaci alapon bennmaradjanak az üzletben és a magyar devizaswapokban részt vegyenek, elismerjék a devizaszámlákat egy befektetésben.

d) Volt, és kellett lenni egy „B” tervnek, amit a bankoknak előre kellett tudniuk, különben a tönkremenetelükkel, rövid távon számolniuk kellett. Ez a „B” terv az, amikor az IMF 3 napon belül az EURÓPAI KÖZPONTI Bankon keresztül euróval látta el a MNB-ot a „devizahitelesek” valójában a devizahitelező bankok megsegítésére, és a MNB lépett valamennyi partnerbank helyébe, 2008. november 1. után. Innentől a swapok díjai jelentősen megemelkedtek, a csúszóleértékelés eltörlése miatt már 2008. nyarától a devizaárak elszabadulhattak, és minden készen állt arra, hogy az adósok tönkre menjenek, és az adósok tartozása hosszú időkre megalapozódjon.

e) A banknak ugyanis nem érdeke a hosszú távú „deviza-nyilvántartású” hitelek fenntartása, és a befektetések kényszerű maga előtt görgetése. Éppen ellenkezőleg. Az az érdeke, hogy a szerződés felmondásával, de szerződéses, sokszor kényszerhitelezett büntető kamatokkal terhelt, plusz késedelmi kamatokkal, lényegében egy összegben lejárttá tegyék az adós tartozását. Ezzel az adós leértékelődött ingatlanház, szerződésen kívüli, de szerződéses kötelezettségekkel előállítja az adósai egyösszegű tartozását anélkül, hogy maga előtt kellene görgetni a költséges és kényszerű devizamegújítási kényszerét. Ezeket ugyanis az adós tartozásával faktoráltathatja, a deviza-nyilvántartást pedig a hitelviszony megszűnésével, forrás nélkül, kivezetheti a könyvéből. Nincs mit nyilvántartania a szerződés megszűnése után.

f) Ha az adós galádul tovább fizet, és a szerződés nem mondható fel, addig a banknak a haszna csökken, mert tovább kell görgetnie a devizaswapokat. És a kamatokat, díjakat sem emelheti a végtelenségig. (Bár ennek szerződésbeli akadálya úgy szólván nincs.)

7. Minderre az adósnak szerződési akarata nem volt, mert ezekről, Magyarországon nem tájékoztatta a bankja, a kockázata sem volt lényeges a banknak, így nem is elemezte, mert nem volt cél az ilyen hitelek futamidő végéig való fenntartása, de EZ nem is volt LEHETSÉGES.

8. Az IMF hitel szükségszerű volt, a „B” terv szerint, mert ellentételezni kell a teljes magyar devizaadósállományt. Ennek terhei nem csak a devizahiteleseket, hanem minden magyar polgárt, vállalkozást, önkormányzatot sújtották, így mindenki megfizette a banki kreatív, és innovatív rendes működés árát.

9. Az első FX-swap zárás után a futamidő végéig kellett volna a banknak, bankoknak ezt a befektetést végezni, ami kizárt, hogy működött volna annak kockázatai miatt. Azonban az adós, a befektetés szabályai szerint, nem szállhatott ki a befektetői pozíciójából, mert a hitelviszonyhoz kapcsoltan, annak futamidejéig befektetői pozícióba helyezte a bankja a tudta, beleegyezése nélkül, mindezekről és hatásairól nem tudva.

10. Csak megjegyezzük, hogy a nem jelzálogalapú hitel esetén, deviza-nyilvántartási számla sincs, mert jelzálog fedezet nélkül az FX-swap sem hajtható végre. Így az ilyen hitelek nem deviza nyilvántartásúak, mert nincs devizaforrás sem, és devizatőke nyilvántartási számla sem. Ezek nem swapolhatók, szintetikus devizaelőállítás sem történik. A valóságban a trükkje a bankoknak az, hogy a jelzáloghiteleknél előállított árfolyamhasznot bónuszként olyan szerződéseknél is learatták az adósokon, ahol a Ft hitelnek sem devizaforrása, sem szintetikus devizaellentételezése nem volt.  Így a számvitel szabályainak sem felelnek meg az ilyen deviza „feljegyzések” mint adósságok. Ezek még a jogszerűség, még a szokásosnak nevezett innováció kategóriájába sem sorolhatók.

Adottnak tekinthetjük annak  a tudását, hogy a bank a semmiből állítja elő a hitelt akként, hogy a hitel-pénznek csak 2-5 százalékát fizeti be a MNB-nek tartalékráta címén. Azt is, hogy a hitelviszony az adóssal, a könyvelési  feltétele annak, hogy pénzt kölcsönözhessen pénztárából. A hitel-keret feltétele, hogy vagy betéti, vagy vagyoni, vagy vagyoni értékű üzletei, értékei ellentételezzék ezt a pénzügyi eszközt a mérlegében. Még akkor is, ha mérlegen kívül is tarthatja azt a  bank üzleti tevékenység formájában. A mérlegében ezeket az ellentételeket forrásnak nevezzük, ami a hitel-eszköz-pénz forrása. E forrás akár könyvelten, akár virtuálisnak tekintve is valóságos.

E valósághoz képest a „hitelpénz” szintetikus, innovatív, és kreatív akkor, ha a hitel ellentételezése a valóságtól elszakad akként, hogy csupán mérlegen kívül létezik, mint eszközre végzett befektetés, és forrásként sem könyvelhető, és ennek az eszköznek nincs forrása, ahogyan a hitelnek sincs ilyen esetben.

Az ilyen szintetikus forrás és fedezet nélküli „hitelpénz” a (deviza)eszközzel végzett mérlegen kívüli befektetés, maga ellentételezi a forrás és fedezet nélküli, mérlegen belüli hitelt. A befektetésből a hitel forrása a mérlegbe könyvelhető, de mérlegen kívülre ki kell helyezni vissza a befektetésbe, mert különben annak a forrásáról a banknak magának kellene gondoskodni a JELENBEN.

De ha a bank EZT a hitelviszonyt egy befektetésben összekapcsolja az ügyfél kötelezettségeivel és az ügyfél számlájával és hitelszerződésével, akkor ebben az „innovációban” a bank a jelenben összetolja a jelenbeli és jövőbeli követelések és kötelezettségek jogát, így a bank a jelenben az adós számlájával végzet befektetést a saját forrásának tekinti.

HOLOTT mindez MÉRLEGEN BELÜLI ESZKÖZ VOLT EREDETILEG az adós pénzeszköze az adós nevén és az adósé, mivel azt már az adós rendelkezésére bocsátotta a bank.

Így az egyszerre fedezi a hitelt mérlegen belül, és a mérlegen kívüli ellentételező befektetést. E befektetés rövid lejáratú üzlet, a hitel hosszú lejáratú futamidejéhez képest. Az ilyen tartós hitelviszony feltétele az, hogy az ellentételező befektetést, kényszerűen, és a hitel futamideje alatt folyamatosan meg kell újítani. Ha erre a bank nem képes, akkor a hitel bedől a hibájából, és mind a hitel, mind a pénzeszközzel végzett befektetés veszteség. Sok ilyen hitelbedőlés esetén a bank tönkremegy. Ezen perverz banki (könyvelési) innovációt a bankrendszer ma is „forrásteremtő” műveleteknek bagatellizálja!

A hitelviszonyon kívül egy másik jogág viszonyai, és törvényi tényállásai is megvalósultak.


Forrás: http://nemtartozunk.tumblr.com/post/90453732220/perverz-banki-innovaciok-nyomaban

1 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://hitelsikerek.blog.hu/api/trackback/id/tr246470019

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Valójában mi a deviza-nyilvántartású hitel? 2014.08.01. 14:53:56

Meg kell-e menteni ezt a hitel-viszonyt, ha ez a termék a mögöttes eltitkolt banki tevékenység miatt a bankokon kívül minden piaci szereplőnek CSAK kárt okozott? A bankok, bankárok, pénzügyi kutatók nyilatkozatai, MNB tanulmányok, hivatalos közleménye...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bankvezér 2014.07.14. 21:38:07

Itt ugye azt írják, hogy forint volt a devizanyilvántartású kölcsönök forrása.
De ha ez ennyire egyszerű, akkor mi a fészkes fenéért kell deviza ( 12 milliárd euró) a devizanyilvántartású kölcsönök forintra váltásához???
Úgy látom nagyon hülyének nézi az olvasókat valaki ( a szerző) ...