A Kúria a 2/2014 jogegységi határozatában kimondta, hogy az árfolyamrés tisztességtelen, egyben megállapította, hogy a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekben szereplő vételi és eladási árfolyamok, mint átszámítási árfolyamok helyett a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyama válik a szerződés részévé a Ptk. 231. § (2) bekezdésében meghatározott diszpozitív törvényi rendelkezésre tekintettel, mindaddig, amíg kógens törvényi rendelkezés nem lépett azok helyébe. A közvélemény - a médiát, a jogászokat és a politikusokat is beleértve - kifejezetten „adóspártinak minősítette” és kedvezően fogadta a Kúria döntését. De vajon tényleg az adósoknak kedvez-e az árfolyamréssel kapcsolatos jogegységi verdikt? Vagy esetleg sokkal inkább újra a bankok örülhetnek az „árfolyamrés-sztori” legújabb fejleményének? Vagy mindkét fél jól járt ezzel a döntéssel? Ahogy az alábbiakból kiolvasható, véleményem szerint a Kúria árfolyamréssel kapcsolatos döntése lényegében véve újra „megmentette” a tisztességtelen szerződési feltételek miatt (részlegesen) érvénytelen fogyasztói kölcsönszerződéseket, s tette ezt az Európai Bíróság ítéletének téves interpretálásával.
Immár végre tehát nem kérdés: az árfolyamrés márpedig tisztességtelen. A fogyasztói szerződésben szereplő tisztességtelen általános szerződési feltétel a magyar jog szerint semmis. Következésképpen az árfolyamrés alkalmazását előirányzó deviza alapú kölcsönszerződés (legalábbis részlegesen) semmis. A deviza alapú kölcsönszerződésekre irányadó korábbi Ptk. 209.§ (2) bekezdése alapján a fogyasztói szerződés részbeni érvénytelenség esetén megdől, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető.
Márpedig, a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés az árfolyamrésre vonatkozó szerződési feltételek hiányában nem teljesíthető. Első megközelítésben tehát az árfolyamrés tisztességtelensége az egész szerződés megdőlését kellene hogy eredményezze.
Ezen a ponton szólt közbe először a Kúria, amikor kimondta, és a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződések esetén – számomra máig érthetetlen okból – fokozottan alkalmazni rendelte azt az elvet, hogy érvénytelenség esetén a bíróságnak elsősorban az érvénytelenség kiküszöbölésére kell törekednie. Igen ám, de adódott egy „kis” probléma: a Kúria által a jogalkalmazás „vezérlő csillagává” tett elv nem harmonizált az Európai Unió Bíróságának következetes joggyakorlatával. A luxemburgi testület álláspontja szerint ugyanis nem lehetséges a tisztességtelen fogyasztói szerződések bíróság általi „megmentése”, mivel ezáltal az uniós fogyasztóvédelmi jog visszatartó ereje és tényleges érvényesülése kerülne veszélybe. Érdemes ide idézni az Európai Bíróság ezzel kapcsolatos, kiforrott és megalapozottnak tűnő álláspontját:
"Az említett 6. cikk (1) bekezdésének a szövegéből következik tehát, hogy a nemzeti bíróságok csak arra kötelesek, hogy a tisztességtelen feltétel alkalmazásától eltekintsenek annak érdekében, hogy az ne váltson ki kötelező joghatásokat a fogyasztó vonatkozásában, de nem jogosultak arra, hogy a feltétel tartalmát módosítsák. A szerződésnek ugyanis főszabály szerint úgy kell fennmaradnia, hogy csak a tisztességtelen feltételek elhagyása jelentsen módosulást, ha a belső jogszabályok értelmében a szerződés jogilag ilyen módon fennmaradhat..ha a nemzeti bíróság jogosult lenne arra, hogy az ilyen szerződésekben foglalt tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa, e lehetőség sérthetné a 93/13 irányelv 7. cikke által elérni kívánt hosszú távú célt. E lehetőség ugyanis hozzájárulna annak a visszatartó erőnek a megszüntetéséhez, amely az eladók vagy szolgáltatók tekintetében jelentkezik az ilyen tisztességtelen feltételeknek a fogyasztók vonatkozásában való puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága következtében (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Pohotovost’-ügyben hozott végzés 41. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), mivel az eladók vagy szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnák az említett feltételeket annak tudatában, hogy még ha azok érvénytelenségét meg is állapítanák, a szerződést a nemzeti bíróság a szükséges mértékben továbbra is kiegészíthetné oly módon, hogy az említett eladók vagy szolgáltatók érdekei biztosítottak legyenek...Emiatt e lehetőség, amennyiben a nemzeti bíróság rendelkezésére állna, nem tudna önmagában a fogyasztók számára olyan hatékony védelmet biztosítani, mint amelyet a tisztességtelen feltételek alkalmazhatatlansága eredményez...A fentiekre tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, ... amely a nemzeti bíróság számára lehetővé teszi, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegének a megállapítása esetén az említett szerződést e feltétel tartalmának a módosítása útján kiegészítse.” (Lsd. a Bíróságnak a C-618/10 sz. ügyben 2012. június 14-én meghozott ítéletét.)
A Kúria tehát – észlelve az Unió Bíróságának joggyakorlata és a saját jogértelmezése közötti különbséget - az ún. Kásler-ügyben az Európai Bírósághoz fordult azon kérdés megválaszolása végett, hogy „Az irányelv 6. cikkének (1) bekezdését és a [Banco Español de Crédito ítélet, EU:C:2012:349] 73. pontját úgy kell e értelmezni, hogy a fogyasztói kölcsönszerződésben alkalmazott általános szerződési feltétel tisztességtelen rendelkezésének érvénytelenségét a tagállami bíróság az adott szerződési feltétel módosításával, kiegészítésével a fogyasztó javára akkor sem szüntetheti meg, ha egyébként a rendelkezés elhagyása esetén a megmaradt szerződési rendelkezések alapján a szerződés nem teljesíthető? E körben van e jelentősége annak, hogy a nemzeti jog tartalmaz e olyan diszpozitív szabályt, amely az érvénytelen rendelkezés hiányában az adott jogkérdést szabályozza?”
Az ördög – mint a jog világában mindig – ezúttal is a részletekben rejlik. Első olvasásra talán elsiklunk két szó fölött, mely két szó ugyanakkor – véleményem szerint – alapvető jelentőséggel bír. Ez a két szó pedig: „a fogyasztó javára”. Vagyis: a Kúria – akkor még - olyan megfogalmazásban tette fel a tisztességtelen szerződési feltételek módosításának lehetőségére vonatkozó kérdését az Európai Bíróságnak, melyből egyértelműen az következik, hogy ezen eszköz alkalmazására – még saját (akkori) álláspontja szerint is – csak és kizárólag „a fogyasztó javára”, vagyis a fogyasztó érdekében van lehetőség.
A Kúria ezen kérdésére a luxemburgi bírák a következő választ adták: „A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben, amelyben a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött szerződés a tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, e rendelkezéssel nem ellentétes a nemzeti jog azon szabálya, amely lehetővé teszi a nemzeti bíróság számára a tisztességtelen feltételnek a nemzeti jog valamely diszpozitív rendelkezésével való helyettesítése révén az e feltétel érvénytelenségének orvoslását.”
Az Európai Bíróság ítéletében szintén található néhány látszólag lényegtelen, ám a valóságban nagyon is lényeges szó: „az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben”. Az alapügyben ugyanis – ahogy arra a Bíróság ítélete egyértelműen utal – az adós a felvett kölcsönösszegnek csupán töredékét fizette még vissza, ezért a szerződés (teljes) érvénytelenségének megállapítása számára azzal a következménnyel járt volna, hogy a még hátralévő teljes tartozása egy összegben esedékessé válik. Az pedig nyilvánvalóan a fogyasztóvédelmi jog céljával és rendeltetésével ellentétes lenne, ha a fogyasztót terhelnék a vele szemben tisztességtelenül eljárt szolgáltató által előidézett jogellenes helyzet jogkövetkezményei.
Szögezzük tehát le: a Kúria kérdése a tisztességtelen feltétel módosításának, kiegészítésének kifejezetten a „fogyasztó javára” történő alkalmazásának lehetőségére szorítkozott, és az Európai Unió Bíróságának ítélete is kifejezetten „az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetre” vonatkozott.
S nézzük meg ezek után, milyen következtetést vont le a Kúria a luxemburgi ítéletből, miként alkalmazta azt legújabb jogegységi határozatában?
A jogegységi határozat a következőképpen fogalmaz „Az Irányelv 6. cikk (1) bekezdésének az Európai Unió Bírósága által a C-26/13. számú ítéletben kifejtett értelmezése szerint, amennyiben a szerződés a tisztességtelen szerződési feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, a tisztességtelen feltételt a nemzeti jog diszpozitív rendelkezése helyettesíti.”
Ez az állítás – a fentiekből következően – csak részben igaz. Észrevehetjük ugyanis, hogy a jogegységi határozatból mintegy varázsütésre eltűntek a „fogyasztó javára” és „az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben” szófordulatok, és az Európai Bíróságnak a konkrét alapügy vonatkozásában meghozott ítéletének rendelkezését általánosítva, az abban megfogalmazott lehetőséget kiterjesztette azon esetekre is, amikor a tisztességtelen szerződési feltételek elhagyása révén teljesíthetetlenné vált fogyasztói szerződés bíróság általi megmentése egyértelműen a banknak és nem a fogyasztónak áll az érdekében! Ez a helyzet áll fenn minden olyan esetben, amikor az adós a felvett kölcsönösszeget meghaladó összeget fizetett már vissza a banknak, vagyis amikor a tisztességtelen szerződés megdőlése felelne meg az érdekének, hiszen fizetési kötelezettsége megszűnne, sőt, adott esetben, a banknak kellene visszatérítenie bizonyos összeget.
Az Európai Bíróság Kásler-ítéletéről a honlapomon közzétett beszámolómban a következőket írtam:
„Másrészt, ami a tisztességtelen szerződési feltételek elhagyása révén teljesíthetetlenné váló szerződések bíróság általi „megmentésének” kérdését illeti, fennáll a veszélye, hogy a Kúria az Európai Bíróság ezzel kapcsolatos döntését azon irányvonalának megerősítéseként fogja értékelni, mely a deviza alapú kölcsönszerződések érvénytelenségének kiküszöbölésének elsődlegességét, vagyis a szerződések bíróság általi "megmentésének" fontosságát hangsúlyozza a szerződések megsemmisítése helyett. Azonban, véleményem szerint, a Bíróság ítéletének ilyetén történő értelmezése nem helytálló: abból ugyanis kiolvasható, hogy a tisztességtelen feltétel elhagyása révén teljesíthetetlenné váló szerződések bíróság általi „megmentése” csak a fogyasztó érdekében lehetséges. Magyarán: ha a konkrét jogvitában a fogyasztó érdekének a szerződés megsemmisítése felel meg (mert például már a felvett kölcsönösszegnél jóval nagyobb összeget fizetett meg a banknak), akkor, álláspontom szerint, nincs jogi lehetőség a szerződés „megmentésére”, mert ezzel – ahogy a Bíróság fogalmazott ítéletében - „a szerződés megsemmisítéséből eredő visszatartó erő kerülne veszélybe”. A szerződésnek a fogyasztóval szemben tisztességtelenül eljárt szolgáltató érdekében való megmentése a Bíróság ítéletével - véleményem szerint - nem igazolható! Vagyis esetről esetre, a konkrét tényállás jellemzőinek figyelembe vételével kell döntenie a bíróságnak abban a kérdésben, hogy él-e a tisztességtelennek bizonyult általános szerződési feltétel helyettesítésének eszközével, vagy ellenkezőleg: teljes egészében érvénytelennek nyilvánítja a teljesíthetetlenné vált kontraktust. Ezen megközelítés helyességét támasztja alá az is, hogy a Bíróság válaszában kifejezetten szerepel „az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben” kitétel, ami arra utal, hogy a luxemburgi bírák is szükségesnek vélik a konkrét tényállás vizsgálatát a jogkövetkezmények alkalmazása során.”
Sajnos, időközben beigazolódtak a félelmeim: a Kúria az Európai Unió Bíróságának ítéletét kiterjesztő módon értelmezve általánosította, vagyis minden esetben alkalmazni rendelte az árfolyamrés tisztességtelenségének jogkövetkezményeként az MNB hivatalos deviza árfolyamának alapul vételét, s ezzel – indirekt módon – kinyilvánította, hogy nincs helye a szerződés (teljes) érvénytelenségének ez okból történő megállapításának. Ezzel – látszólag az adósoknak kedvezve – valójában „megmentette” ezen szerződéseket, hiszen ettől kezdve az árfolyamrés tisztességtelenségére történő hivatkozással nem lehet megsemmisíteni a deviza alapú szerződéseket, még abban az esetben sem, ha az adós érdekének sokkal inkább ezen jogkövetkezmény alkalmazása felelne meg.
Ezen okokból kifolyólag gondolom úgy, hogy a bakok ismét „fellélegezhetnek”, miközben az adósok szemét kiszúrják majd néhány százezer forint „visszatérítésével”, mely összeget valószínűleg a jól ismert módon ellenőrizhetetlenül elbűvészkedve „leírnak” majd a fennálló tőketartozásból. A pénzügyi „bűvészkedésben”, vagyis az ellenőrizhetetlen, követhetetlen kalkulációkban, az értelmezhetetlen és átláthatatlan kimutatások készítésében, valamint az „amit elvesztünk a réven, beszedjük a vámon”-elv következetes alkalmazásában a magyar pénzintézetek ugyanis verhetetlenek.
Egy reménysugár azonban mégis maradt, s ennek forrása ismét Luxemburgban pislákol. El kell érni, hogy valamely magyar bíróság egy előtte jelenleg folyamatban lévő perben újólag előzetes döntéshozatali kérelemmel forduljon az Unió Bíróságához, például a következő kérdést feltéve:
„Az irányelv 6. cikkének (1) bekezdését, a [Banco Español de Crédito ítélet, EU:C:2012:349] 73. pontját, valamint a C-26/13 számú ügyben meghozott ítéletet úgy kell-e értelmezni, hogy a fogyasztói kölcsönszerződésben alkalmazott általános szerződési feltétel tisztességtelen rendelkezésének – a szerződés teljesíthetetlenné válását eredményező - érvénytelenségét a tagállami bíróság az adott szerződési feltétel módosításával, kiegészítésével csak a fogyasztó javára szüntetheti meg akkor, ha az a fogyasztó érdekeinek megfelel?”
Ugyanakkor, ha a hírek igazak, az árfolyamrés-sztori a jogalkotó beavatkozása révén hamarosan véget ér. Arról pedig, hogy lehetséges, illetve érdemes lesz-e a megalkotandó törvény hatályba lépését követően az árfolyamrés tisztességtelenségére való hivatkozással megtámadni a deviza alapú szerződéseket, az ezzel kapcsolatos jogszabály alapján lehet majd megalapozottan dönteni.
Természetesen üdvözlendő, ha az adósok visszakapják a tisztességtelenül elvett összegeket. Mindazonáltal úgy vélem, hogy a Kúriának az árfolyamréssel kapcsolatos jogegységi döntése nincs összhangban az uniós fogyasztóvédelmi joggal valamint az Európai Unió Bíróságának joggyakorlatával, mert abban az esetben is a tisztességtelen szerződési feltételek miatt teljesíthetetlenné váló fogyasztói szerződések bíróság általi „megmentését” eredményezi, amikor a bíróság ezen döntése a fogyasztóval szemben tisztességtelenül eljárt szolgáltatónak áll az érdekében. Véleményem szerint a jogegységi határozatnak - megállapítva az árfolyamrés tisztességtelenségét - árnyaltabban kellett volna a jogkövetkezmények kérdését megközelítenie, nyitva hagyva annak lehetőségét, hogy egy konkrét jogvitában a bíróság a szerződés ez okból történő megdőlését is megállapíthassa.
Dr. Fülöp Botond
2014. június 28.
